4. Tranquility

Mikor hazamentem első dolgom volt, hogy kinyitom az ablakot, és kiteszem a párkányra a gyűrűt. Nem láttam semmi értelmét, és igazam is lett, ugyanis már kettő napja ott van, a holló pedig rá se hederít. Mikor reggel elkészültem gyorsan ránéztem a gyűrűre, majd elindultam az iskolába. Zenét hallgattam, miközben megálltam a temető előtt. Egy darabig gondolkodtam, majd bementem. A sírok között sétáltam, közben a földet néztem, majd mikor újra felnéztem észrevettem, hogy kicsit kisütött a nap. A köd között utat törve magának ért a nedves fűre, egy darabig csak figyeltem a fényt, majd tovább sétáltam, mikor elestem. Nehezen felálltam, majd megláttam a gördeszkámat, amiben sikeresen elestem. Egy darabog csak sziszegtem a fájdalom miatt, majd felálltam, és elindultam a gördeszkával, és a táskámmal a suli felé. Az iskola kapujában néhányan álldogáltak, és éltek a nikotin hatásával, amit szaporán tüdőztek le. Elsuhantam mellettük, majd a deszkámat beadtam a portára, és a terembeosztáshoz rohantam. Felmentem a T/1-be ( tetőtér 1 ), és leültem a helyemre, az ablak mellé. Élveztem a napsütést, de nem nyitottam ki az ablakot. Jamie hirtelen berohant, ledobta a cuccát, és kifeszítette a szememet, mire felsikoltottam.
- Jamie..Mit csinálsz? - üvöltött rá valaki, majd leszedte rólam. Ryan nézett a szemembe, miközben Jamiet fogta szorosan. Szürke szemei elbűvöltek, csak ugyan úgy, mint a fekete, kicsit kékes árnyalatú haja - Jól vagy?
- Igen..Asszem..-mondtam, és felálltam, mert időközben leestem Jamievel a székről. A szememet dörzsöltem, ugyanis eléggé fájt.
- Normális vagy? - nézett Jamiere, aki a földet nézte szomorúan.
- Csak meg akartam nézni, hogy milyen idő lesz egész nap..-motyogta. Erre elmosolyodtam, aranyos..Simán kitépné a szememet.- De..Sütni fog a nap. - vigyorgott. Ryan elengedte a lányt, majd leült a helyére. Nehezemre esett Jamiere koncentrálni, mert a figyelmemet nagyon is a fiú bája kötötte le. Volt benne valami ami vonzott, de nem tudtam, hogy mi, talán a szeme..Vagy a haja.. A tanár természetesen engem szúrt ki a felelésnél, miután sikeresen megkaptam a kettesemet a helyemre ültem, és egy lapot firkáltam tele csillagokkal.
- Miranda? - hallom a nevemet Mrs.Sallay szájából. Fel pillantok a remekművemből.
- Tessék?
- Vállalod a feladatot?
- Aha.. - mondtam. Hogy őszinte legyek azt sem tudtam, hogy mit vállaltam el, de gondoltam, hogy csak egy mihaszna verset kell felolvasnom..Aha..Tévedtem. Egy képet kell festenem. Hogy az miért rossz?!? Nagyon egyszerű. A rajzaim pocsékak..Na jó, általánosban remekül rajzoltam, aztán a sok nem rajzolásból "nem fejlődő" rajztudásom lett. Amiben az a rossz, hogy mindenki szépen rajzol, különösen Luke. Igen, a "Sosem beszélek, inkább hallgatok" osztálytársam. Keservesen mentem ki az iskolából, egyenesen haza.
- Szia anciii...-ugrottam boldogan anyám nyakába aki éppen főzött.
- Miranda Christina Kyle! - nézett rám idegesen - Látod, hogy főzök?
- Sajnálom.. - dadogtam a földet nézve. Felmentem a szobámba, és becsuktam az ajtóm, majd leültem az ágyamra. Miután úgy gondoltam, hogy eleget pihentem kivettem egy lapot, egy füzetet és egy festékes dobozt. Kimentem a házból, és az utcán sétáltam, hallottam a hollók károgását, majd mikor az erdőbe értem leültem egy fa alá, és festeni kezdtem. Az erdőt használtam képemnek, próbáltam lerajzolni a legtöbb rajztudásom szerint, de a festék összefojt a lapomon. Nem érdekelt, csak festettem, ahogy csak tudtam.
Miután a művemre néztem elfintorodtam, majd elindultam haza. A nap már nem sütött, megint kezdett ködös idő lenni.

_________________________________________
A következő héten nem hiszem, hogy gép közelbe jutok, de igyekszem <3
Jó olvasást mindenkinek
                                                                                                      Soul