Nem tudok új részt hozni egyenlőre

Amiket nem tudtál a szereplőkről :

Jamie
Szőke hajával és elbűvölő viselkedésével több fiút vonz a kelleténél, ebben az alakja is szerepet játszik.

Shan
Ő az egyetlen, akiről sohasem lesz elég információnk. Shan eléggé titokzatos fiú. Szereti, ha valaki számára kiismerhetetlenné válik. Odavan a paranormális dolgokért.
Édesapja hamar elhagyta a családját, és nem igazán követendő dolgokat tett.
Sahn sajnos nem bír erejével, de ezt ritkán mutatja ki. Ha bántja valami inkább fojtogatja a bánat, mint, hogy elmondja valakinek.
Már nem egyszer ölt embert, bűntudat nélkül.

Mira
Mielőtt megszületett édesanyjának 3 abortusza volt. Mirát sem akarták megtartani, de elkéstek a műtéttel. Ő volt a potyagyerek. Bátyját mindig jobban szerették a szülei, de mióta elment otthonról senki sem tekinti családtagnak.
Nagyapja furcsa lényeket látott, senki nem hitt neki, míg egyszer csak eltűnt.

Ryan
Az egész családja vérfarkas. Az apja az alfa, így nem foglalkozik sokat a fiával.

Luke
Többen unalmasnak találhatják szegényt, de ő egy átok miatt lett vérfarkas, szóval cseppet sem átlagos.

13. No title

Lassan vettem a levegőt a nagyapám él, és még mindig nem normális állítólag. A küldetésem, hogy megmentsem a gonosztól a világot..Olyannak érzem magam, mint egy elcseszett szuperhős vagy mi. A farkas az én oltalmazóm..Vigyáz rám amikor tud, de nem a rabszolgám. Jogában áll bármikor elmenni, illetve amikor akar visszatérni. Szavait nem értem, bármennyire is szeretném megérteni a szavait olykor-olykor.

Shan tud a képességemről, és majdnem minden titkomról. Megakart ölni a találkozásunkkor, de még aznap este a jövőből elmondtam neki, hogy mit kell tennie. De ezekre nem emlékszem..
Shan és köztem nem lehet több barátságnál, mert mind a ketten elítéljük egymást. Ugyanakkor kívánom a társaságát a zavaros tettei ellenére. Kínozni akart, aztán meg ki tudja mit tervezett..Már halott lennék, ha nem lennék időutazó.

Anya és apa nem tud semmit az egésztől..Hogy a holló elrepített egy másik időbe, hogy időutazó vagyok, hogy már nem vagyok a drágalátos ártatlan, szűz kislányuk..Fáj minden amit tettem/teszek ellenük. Elhanyagolnak, és árvának érzem magam miatta. Anya és apa elutazott, így egyedül maradtam..

- Mira. - hallottam a suttogását. Csak hümmögtem valamit csukott szemmel. - Kérlek szépen. - hallottam ismét a suttogását.
- Húzz a szobádba Shan. - morogtam, miközben fordultam egyet.
- De akarom..Most akarom.. - hallottam, ahogyan egyre közelebb van az ágyamhoz. Résnyire kinyitottam a szememet.
- Belehalnál, ha nem feküdél mellém? - néztem rá hunyorogva, mire vigyorogva bólintott. Arrébb csúsztam az ágyon, mire bevágódott mellém. Kényelembe helyezte magát, majd betakarta magát, így leszedve rólam a puha menedékemet. Csak egy bugyi, és egy melltartó volt rajtam, így rögtön megcsapott a hideg. Autómatikusan visszarántottam az anyagot, mire közel húzott magához, így mint a ketten az anyag alatt voltunk.
- Utálom, hogy erőszakos vagy.- morogtam, miközben izmos mellkasához bújtam. - Mellesleg, mit szól a barátnőd, hogy egy ágyban vagy velem? - hangosan felnevetett. Nem is vártam volna tőle mást..Rá vallott, hogy mindent elviccel.
- Amiről nem tud, az nem fáj neki. - mondta a plafont nézve.
- Meddig leszel nálam?
- Amíg vissza nem jönnek a szüleid. - suttogta a hajamat piszkálva.
- Tudok magamra vigyázni.
- Tudom, de egyedül meghülyülsz.
- Itt van velem a farkasom. - vigyorogtam, majd a szoba ajtajánál fekvő farkasra néztem, aki békésen aludt.
- Én is itt vagyok.
- Most rendes vagy velem..De sokszor meg tahó. - motyogtam, de nem kaptam választ. - Mit akartál velem tenni az első találkozásunkkor?
- Meg akartalak ölni. - nézett a szemembe mélyen. Nem titkolta..
- Miért?
- Mert élvezem, ha fájdalmat okozok másnak.
- Könyörtelen vagy.
- Tudom Mira, de nekem ez egy hobbi. Élvezet. Poén. - nézett rám, miközben a hátamat simogatta. Nem féltem tőle. Nem bántott.
- Miért nem ölsz meg most?
- Mert fontos vagy a jövőben. - nézett rám. - Veszteség lenne megölni téged, bármennyire élvezném. - nézett rám azzal az idegesítő vigyorával. A haját kezdtem piszkálni.
- Miért akarnál megölni?
- Vicces lenne nézni, azt ahogyan elvérzel.
- Pszichopata vagy.
- Tudom. - mosolygott. Közelebb hajoltam hozzá, meg akartam csókolni, vágytam ajkai érintésére. Orraink kicsit összeértek. - Ha most megcsókolsz én eskü leütlek. - suttogta ajkaimra. Kuncogva távolodtam el ajakiról, majd mellkasára tettem a fejemet.
- Miért akadtál ki amikor megtudtad, hogy lefeküdtem Ryannal?
- Azért, mert hatással volt a jövőre.. Ezzel sok dolgot elcsesztél. - morogta - Amúgy meg magasról leszarom, hogy kiknek nyitod szét a lábaidat.
- Jó éjt morgó medve. - kuncogtam csukot szemmel.
- Dögölj meg. - nevetett fel.

_______________________
Sajnálom a nagy csúszást, de remélem ezzel a résszel kicsit kárpótollak titeket :)
Mellesleg..Kérlek szurkoljatok, hogy sikerüljön megvenni a lovat. Csak ennyi :) Jó éjt <3

12. Love

A szuszogása megnyugtatott simogatása közben. Úgy éreztem, hogy minden a legnagyobb rendben van, nem érdekelt az este, sem az, hogy talán megbánom pár perce, hogy mit tettem. Testünk immár nem volt izzadt, már csak pihentünk. Csak pár perce keltem fel, de emlékképek még mindig pörögnek a fejemben, ahogyan megcsókolt, ahogyan egyre több ruhadarabtól szabadultunk meg, és hevesen nyomott a falhoz. Gyengéd, de erőteljes fogása.. Lélegzésem akaratlanul is felgyorsul egy cseppet, behunyom a szemem és végigsimítok ajkaimon, miközben csókjaira gondolok, amik elhalmozták a testemet. Végtagjaim sajogtak, de most nem nagyon foglalkoztam vele, mélyen beszívtam az illatát, és kinyitottam a szemem.
- Megbántad? - hallottam a hangját, amire elmosolyodtam.
- Nem..Te?
- Még nem vagyok elég józan a válaszhoz. - suttogta. Hangján hallottam, hogy mosolyog, így én is elmosolyodtam.
- Tudod, nem gondoltam volna arra, hogy részegen vesztem el a szüzességem. - suttogtam halkan, kicsit rekedtesen.
- Én sem néztem volna ki belőled Mira. - mondta, majd gyengéden legurított magáról, majd felült, és a hajába túrt.
- Szexi a kockás felsőtested Ryan. - kuncogtam halkan, mire megfordult, és nevetve mászott rám. Nem feszengtem alatta, az este folyamán többször is voltunk ebben a helyzetben. Vigyorogva nézett a szemembe, majd hosszasan megcsókolt. Gondolatok pörögtek a fejemben, majd elengedett, és felállt. Gyorsan bement a szobájából nyíló fürdőbe, míg én felöltöztem. Boldogan néztem a tükörbe, biztos voltam benne, hogy ez a világ legjobb döntése volt.

***
- Ez nem így működik Mira! - üvöltött rám, majd megragadta a karomat - Mit gondoltál, hogy odaadod magadat egy éjszakára egy kutyának ? - fintorgott Shan. Nagyot nyeltem, sejtettem, hogy a naplómba nem a leghelyesebb leírni mindent..
Shan arcvonásai picit ellágyultak, mikor a szemembe nézett mélyen, és valószínűleg látta, ahogyan könnyeim gyűlnek.
- Azt hittem együtt maradunk, hogy nem csak egy éjszakára kellek neki Shan. - suttogtam a szemébe nézve - Azt hittem szeret.
- De amint látod nem, mert ma megint valaki mást vitt az ágyába. - mondta egy kis gúnnyal a hangjában, majd közel hajolt hozzám. Behunytam a szemem, majd éreztem ahogyan eltávolodik tőlem
- Kutyaszagod van Mira
- Bocs..-  motyogtam sértetten.Shan szemében még sohasem láttam olyat mint most, nem tudtam, hogy mit jelenthet..- Ígérem, többet nem fordul elő
- Én csak egy barátod vagyok, nem a férjed Miranda! Kopj le! - morogta, majd kiviharzott a szobámból. Összerezzentem amikor meghallottam az ajtó becsapódását. Nehezemre esett megmozdulni, nem az iszonyatos fájdalom miatt, hanem a sírógörcs miatt, ami hirtelen előtört belőlem.
Ryan miután felöltözött közölte, hogy mennem kellene, majd kitett a házából. Erős alkohol szagom volt, mivel eléggé sokat ittam az előző este, ráadásul valaki leöntött vele. Nem emlékszem az este minden részletére, de tudom, hogy megbántam, hogy életem legnagyobb hibája volt hagyni, hogy a magáévá tegyen. . . hogy elvegye a szüzességemet, és csak az izzadt, fáradt tekintetére emlékezzek Teljesen kimaradt, hogy hogyan jutottam alkoholhoz.. De ahogyan mélyebben elgondolkoztam elmosolyodtam, mert megláttam az ablakban ülő hollót.
- Szia Shadow. - vigyorogtam, majd hirtelen elindult felém gyorsan, csattogva szárnyaival. Vártam, hogy kivájja a mihaszna szemeimet, de nem tette..

Nem hallottam hangokat, csak a fenyő illatát éreztem. Óvatosan kinyitottam a szememet, majd megláttam a hollót aki előttem változott farkassá. A nyakán nyakörv feszült.
- Te mentettél meg. -suttogtam, majd közbenéztem. Avarban feküdtem, egy fenyőerdőben. Lassan felálltam, és elindultam a farkas szorosan mellettem jött. - tudsz beszélni ? -néztem rá méregetve, de még csak rám sem nézett.  Egy barlangba mentünk, ahol egy nő nézett rám. Haja ősz volt, de hosszú.
- Mira? - suttogta, mire bólintottam. - Annyi ideje vártam rád gyermekem. - suttogta mosolyogva, majd a kezembe nyomott egy medált.

- Szóval a nagyapám még él, és egy redőben vár arra, hogy valaki megmentse.. - próbáltam felfogni - És ez a farkas a szellemem.
- A farkas azért van, hogy vigyázzon rád. három lénnyé tud átváltozni, ő maga irányítja, hogy mikor éppen mi szeretne lenni. - mosolygott az öregasszony.
- Shan tud ezekről? - suttogtam
- Pár héttel azelött, hogy a városba jött meglátogattad a jövőből, és elmondtál neki mindent. - mondta. Nem tudtam feldolgozni a szavait.. Nehezemre estek a szavak, a mondatok kialakítása.

_________________________

Sajnos nagyon rövid lett ez a rész, de nézzétek el kérlek nekem, mert új blogon dolgozok. 
Sajnos a táborom is közbeszólt, na meg minden amit csak el lehet képzelni :)

11. Truth

Arra keltem, hogy valaki bökdösi a bordám. Kinyitottam a szememet, kire Shant láttam magam elött.
- Hogy kerülsz te ide? - suttogtam felülve.
- Azt mondtad, hogy érdekel, hogy mi történt a baleset napján. Még mindig megakarod tudni az igazat?
- Igen. Elmondod?
- Nem. Megmutatom. - nézett rám komolyan. Leült mellém az ágyamra, majd megfogta a kezemet.- Gondolj arra az időpontra, és csukd be a szemedet. - suttogta. Behunytam a szememet és megtettem. A testemet különös vibrálás járta át, a kezem forró lett ott ahol Shan fogott, majd éreztem a fenyő illatát.
- Nyisd ki..- suttogta. Kinyitottam a szememet, majd körbenéztem. Az erdőben ültünk az avarban, egymás kezét fogva. Én egy pizsamában, ő meg átlagos ruhában.
- Te egyártalán szoktál aludni? - néztem végig rajta, mire gödröcskéi megint megjelentek arcán.
- Szoktam, de csak miután elfáradtam. - mosolygott, majd felált, így magával húzott. Elengedte az egyik kezemet, de a másikat szorosabban fogta. - Nem engedhetlek el, mert ha visszamész a jelenbe akkor itt ragadok.- suttogta, majd egy bokorba húzott. Legugoltunk, majd megláttam magamat. Futottam, aztán rámugrott a fekete farkas, és a vállamba harapott. Megláttam Shant, kicsit messzebb. A fekete farkast ismét tépni kezdte a nyakörves. Erősen az első lábába harapott, amiből ömlött a vér. Szorosabban fogtam a fiú kezét, és pot ekkor elindult a farkasok felé a másik Shan. Az ölébe vett, majd a farkasokat figyelte. A fekete vicsorgott rá, de a kékes Shan mellé állt morogva. A fekete hírtelen ember lett, a kezére szorította a másik kezét..Felismertem..Ryan volt az.
- Add ide a lányt..- suttogta Ryan, mire Shan nem túl szép szavakkal elküldte egy másik tájra. - Nekem kell bevinnem a kórházba Shan, ha nem én teszem levadásznak.
- Leszarom..Dögölj csak meg. - vigyorgott gúnyosan - Amúgy sem kellesz az életébe.
- Add már ide.
- Megharaptad, majdnem megölted.. Nem adom oda. - motyogta, miközben az eszméletlen önmagamat magához szorította. - Rendben, beviheted, de ezt nem úszod meg ennyivel. Szólok a rokonainak. - mondta, majd átadott Ryanna, aki elindult velem, a farkas követni kezdte Ryant tisztes távolságból, majd Shan is eltűnt.
- És utána betörted az orrát.. Ugye? - mosolyogtam Shanre, aki szorosabban fogta a kezem, és bólintott. - Szóval..Ryan egy vérfarkas?
- Igen. Luke is az, és Jamie pedig boszorkány. - mondta a szemembe nézve
- Ne kamuz. - harsantam fel.

10. A drop of happiness

Felcsillant a szemem amikor felébresztett a csengő, boldogan öltöztem át, és fésülködtem meg, majd megmosakodtam. Vigyorogva rohantam le a konyhába ahol apu Shannel beszélgetett. Shan fájdalmasan vette tudomásul, hogy elkészültem, és ,hogy elkezdődött az a nap amit utálni fog örökkön örökké.
- Mehetünk vásárolni? - vigyorogtam direkt kis gúnnyal a hangomban. Shan kezet fogott apámmal, majd a nadrágjába rejtette a kezeit.

Lassan sétáltunk az utcán, közben az járt a fejemben, hogy Shan mennyire utálhatja saját ígéretét, amit ugyanis megfogadott. Aznap amikor Jamie nekem esett a vádjaival, hogy szépen szólva odaadtam a testemet Shannek egy éjszakára, és sikerült álomba sírnom magamat. Az egész iskola biztos benne, hogy ez történt, ugyanis a drága VOLT barátnőm ezt terjeszti. Így amikor borzalmasan sokat sírtam Adam sírjára borulva, és egyszer meglátta Shan elhalmozott mindenféle ígéretekkel. Például, ha abbahagyom a sírást elvisz engem egy másik helyre vásárolni., persze természetesen ez a mondat rögtön bevésődött a fejembe, és éltem is a lehetőséggel tegnap amikor közöltem, hogy megyünk vásárolni.

Egy idő után megállt, és megállt velem szembe, mélyen nézett a szemembe csillogószemeivel.
- Add a kezed.- mondta kissé flegmán, amire muszáj volt felnevetnem. A kezemet odanyújtottam, mire az egyik kezével megfogta. Érintése meleg volt, ami nem tagadom, jól esett.
- Csukd be a szemedet.
- Nem..
- Miranda Christina Kyle! - mordult rám. Nem lepődtem meg, hogy tudja a középső nevem, ugyanis Shan már több különös dologról is tudott, ami nekünk itt akóknak titok. Behunytam a szememet, gyomrom görcsbe rándult, biztos voltam benne, hogy megcsókol..De nem éreztem ajkait a számon, csak egyre több hangot hallottam.
- Kinyithatod. - hallottam, mire eleget tettem kérésének, és egy hatalmas bevásárlóközpontban találtam magam az ő kezét fogva. Félénken nézett rám, mintha biztos lenne benne, hogy a nyakának esek..Szemeit a földre szegezte. - Utálod? - suttogta.
Körbenéztem, az áruház fehér volt belülről, emberek cikáztak a kirakatok között. A padlóban láttam magam annyira tiszta volt. Nem tudtam, hogy csinálta, de nem is akartam tudni..Így olyan különleges volt..
Mosolyogva megöleltem, közel hajoltam a füléhez
- Imádom..Ez..Csodálatos. - mosolyogtam elhúzódva, így a szemébe nézve. Szemei felragyogtak, mint az óvodás arca, mikor egy zsáknyi cukrot és csokit adnak a kezébe.
- Köszönöm. - mosolygott - Most viszont azonnal engedj el.
Nevetve elengedtem, majd elindultunk. Megálltam az egyik kirakat előtt. egy csodálatos nyári ruhát láttam
- Próbált fel. - suttogta a fiú
- Nem...Kicsi lenne rám..- motyogtam, mire felnevetett
- Mira, neked próbababa alakod van..
- Az milyen?
- Karcsú vagy, nem túl alacsony, kis mellekkel. - mondta nyugodtan, első dolgom az volt, hogy a vállába bokszoltam, mire nevetett.
- Nem is kicsik a melleim.. - motyogtam
- Gyere. - vigyorgott, majd a csuklómat fogva bevitt magával a boltba. Egy próbababa mellé állított. -Egy magasak vagytok. A lábad, a kezed, a csípőd ugyanolyan vékony. - mondta, majd egy hihetetlen gyors mozdulattal megfogta a próbababa, majd az én mellemet. Teljesen lefagytam, majd levette a kezét- Jó, a tiéd nagyobb, de nem olyan nagyon sokkal. - mondta. Ott volt a képén az az idegesítő mosoly..Az a letörölhetetlen vigyor..Állkapcsa megfeszült mikor megütöttem az arcát a tenyeremmel.
- Ha még egyszer megütsz levágom a kezed. - nézett komolyan a szemembe
- Ha még egyszer letapizol írásbeli, vagy szóbeli engedély nélkül, ami tőlem van, megfosztalak attól a dologtól ami férfivé tesz Shan. - morogtam rá idegesen.
- Megbeszéltük. - mondta komolyan bólintva. Eltávolodtunk a faltól, aminek idő közbe odanyomott. Kimentünk a boltból, és lassan sétáltunk egymás mellett. A csend szinte marta a torkomat, a padlót néztem addig amíg észre nem vettem egy világosbarna lányt tőllünk néhány méterre. Egy vörös testresimuló ruhában állt, lábán vörös magassarkú volt, ugyanolyan színű mint amilyen a rózs az ajkain. Shant figyelte, és engem..
- Shan, ugye volt szó a barátnődről.. - motyogtam - Lehetséges, hogy ő az előttünk? - suttogtam, mire Shan felnézett. mosoly jelent meg az arcán, és gyors léptekkel ment a lányhoz. Szorosan fogta, miközben megcsókolta. Elkaptam a tekintetem és egy sport boltot kezdtem nézni, mintha annyira érdekes lenne a kinézete..
- Szeretlek..- hallottam a lány hangját, odakaptam a fejem, de ismét csókolóztak, így ismét a sport boltot pásztáztam.
- Figyi, Mira.. Nem gond, ha egy 30 perc múlva találkozunk ugyanitt? - nézett a szemembe Shan. Ajkai átvették a lány rúzsa kis árnyalatát.
- Rendben, addig majd elfoglalom magam egy vadidegen helyen szervkereskedők között, meg minden.. - motyogtam, mire mosolyogva megköszönte. Szemforgatva hagytam ott őket, majd beültem az egyik emeleten lévő Starbuckba és rendeltem egy kávét. Lassan ittam, miközben a telefonomat nyomkodtam.

Lassan egyre több testrészemet járta át a düh, hogy életemben először hagytak valahol, nem törődve a nekem ismeretlen környezettel. Körülöttem szerelmesek kávézgatnak, illetve néhány barátnő van egy asztalnál, egyedül én vagyok a nagy senki társaságában. Behunyom a szememet lassan, és bele gondolok, hogy mi lenne, ha most Shan helyett Adam jött volna velem. Nagy valószínűséggel nevetnénk..
Belegondolok, hogy milyen érzés is volt Adammel az a néhány nap amikor csak ketten voltunk. A szobájában feküdtem a szőnyegen, miközben gitározott.
Megrázom a fejem, hogy vége legyen a gondolatoknak a fejemben. melyek könnyeket csalnak elő. Furcsa volt Shan világa, mindenki színes ruhákban volt, nevettek..Ami valljuk be a mi városunkban ilyen nincs túl sűrűn. A velem egykorúk nevetve beszélgettek, majd felálltam, kidobtam a műanyag poharamat, amin a nevem szerepet, és elindultam. A cikázó emberek között sétáltam, miközben kerestem a megbeszélt helyet.

***
- Soha többet nem megyek veled sehova! - üvöltöttem a szemébe nézve. Ismét az erdőben voltunk, csak most Shan házánál ahova kedvesen beinvitált, de vadul visszautasítottam. - Egy hülye dög vagy, aki nem törődik mások érzéseivel. - üvöltöttem, majd megfordultam és könnyekkel a szememben indultam az erdő mélye felé.
- Nem mondtad, hogy nem jó neked.. Szóval jobb, ha kussolsz. - hallottam a hangját. Nem mondtam, mert nem akartam tahó lenni..De ezt ő nem értheti..Futni kezdek, majd egy hatalmas fa alatt lefekszem, és figyelem a lombját, majd a halk rezdülés felé kapom a fejemet, és meglátom a farkast, akin a nyakörv feszül. Nyugodtan sétál hozzám, majd lefekszik töllem pár méterre. Engem figyelt, de tudom, hogy nem akar bántani. Az eszem azt mondja, hogy fuss, de nm akarok mozdulni. Múltok is megvédett, nem akar bántani..
- bárcsak tudnám, hogy ki vagy..- suttogtam a szemébe nézve, mire a földre tette fejét, és behunyta a szemét.A nyakörve ismerős volt. Olyan volt mint a gyűrűm amit elvitt a holló, de lehetetlennek nyilvánítottam, hogy hirtelen nyakörv lett belőle.

9. Lies

Már több hete győzködöm, hogy mondja el, hogy mi történt..De azt mondta nem akarja, hogy egyedül legyek a világban barátok nélkül mint ő. Shant néha nagyon nehéz megérteni, ez tapasztalat.
De ahogyan most ülök Ryan mellett tudom, hogy ha elveszítem nem akarom megtudni a titkokat.
Luke Jamie mellett ült, feltűnt, hogy mostanában rengeteget vannak kettesben. De Jamie nem mondott nekem semmit, pedig biztos elmondta volna. Jamie halkan beszélt az apja haláláról, majd engem is kezdett érinteni a dolog, ahogy Shan neve is felmerült.
- Ti nem tudjátok, de Shan leütött, aztán megölte apám..Ebben biztos vagyok. - suttogta.
- Az első találkozásunkkor kinéztem volna belőle, de most már nem. Ő..csak..Egyedül van..- motyogtam, mire Ryan érintését éreztem a vállamon. Gyengéden piszkálta a hegeket, amibe beleremegett a testem.
- Ryan, hagyd. - morogta Luke, mire a fiú eltávolodott tőlem, miközben morgott valamit.
- Ne bízz Shanben Mira! - nézett a szememben Jamie - Ki tudja, hogy mit csinál esténként.. Mármint ha lemegy a nap akkor kiket gyilkol meg feltűnés nélkül..
- Ez túlzás. - szállt Luke a védelmembe. Idegességgel öntött el, hogy nem bíznak Shanben. Valami miatt kínosan érintett ez a téma.
- Töltsél vele egy estét Mira! - nézett rám üvöltve a legjobb barátnőm. Nem bízott benne, és ez érthető volt.
- Nem fog nála aludni csak azért, mert te parázol ! - üvöltötte Ryan.
- De! - álltam fel, majd kimentem a szobából. - Viszont látásra. - köszöntem Jamie anyjának. Ahogyan sétáltam az erdő felé a könnyeim már hullottak.
- Mira? - hallottam Shan hangját - Mi történt?
- Mindenki utál engem. - suttogtam és megöleltem. Fejem a nyakába fúrtam, úgy sírtam. Nem érdekelt, hogy ő hozzám sem ér, csak jól esett, hogy sírhattam valaki vállán.
- Mi lenne, ha mindent elmondanál? - suttogta picit eltolva magától, hogy a szemembe tudjon nézni. Bólintottam, majd elmondtam neki mindent, amin persze jót nevetett

Csendben feküdtem az ágyán, most először feküdtem egy fiú ágyában. Az ágynemű kellemes illatú, és puha volt.

- Elfoglalom az ágyad..- suttogtam a párnába. 

- Nem, nem fogod. Bármennyire nehéz elhinni én is szoktam aludni. - nevetett fel - Meg persze mást is csinálni az ágyban. - vigyorgott, mire hozzávágtam az egyik párnát.

- Amúgy.. Olyan vámpíros a kinézeted. - vigyorogtam, mire elkomorodott.

- Szerinted a nap 24 órájában vért szlopálok emberekből ? - mézett rám. a szemében ott volt az a csillogás, ami miatt nem tudta letagadni azt, hogy jól szórakozik. 

- Kérdezni szeretnék valamit Shan..- néztem mélyen a szemébe

- Nem fekszem le veled!

- Hülye. - nevettem el magam, mire gödröcskéi megint megjelentek arcán mosolygáskor.

- Akkor hallgatlak.

- Miért törted be Shan akkor Ryan orrát ? 

- Bántott téged..- nézett a szemembe félénken. Még sohasem láttam ilyennek, ilyen sebezhetőnek. Eddig mindig a tökéletességre törekedett, meg persze arra, hogy senki se tudja elviselni. - Nem hagyhattam, hogy bántson, akkor löttek mindennek. Ryan megharapott téged, és téged nem bánthat senki..

- Engem egy farkas harapott meg. - motyogtam, mire felnevetett.

- Ennél okosabbnak gondoltalak kis zakkant.- mondta vigyorogva

- Van barátnőd? - szólaltam meg csendesen. Shant még sohasem láttam lánnyal, és nem is beszélt róla.

- Van. - mondta kedvesen

- Bemutatsz neki?

- Nem mert az ő agyát is elrohasztod. - nevetett fel.

Az egész estét vele töltöttem, csak mi végig beszélgettünk. Néhány hete vele vagyok a legtöbbet. Olyan mint a drog..Tudod, hogy szörnyű dolog, de mégis halálosan vágysz rá miután beleízleltél. Csupasz mellkasát piszkáltam miközben a plafont figyelte és beszélt arról, hogy mennyire szörnyű neki itt, és, hogy haza szeretne menni. Néha én is sokszor gondolok arra, hogy milyen lehetne nem itt, hanem máshol. Elmehetnék moziba, suli után beülhetnénk egy gyorsétterembe, és beszélgetnék a barátaimmal.

- Adam beszélt neked rólam? - kérdeztem a lehető leghalkabban. Adammel sokat beszéltem, de a barátait sosem említette, reméltem, hogy rólam legalább mesélt valakinek. Shan bólintott egyet.

- És miket? - kezdtem mosolyogni.

- Rengeteget mesélt arról, hogy mennyire tetszik neki a szemed, és, hogy te lehetsz neki az igazi. - mosolygott. - Mi próbáltuk a srácokkal lebeszélni róla, de aztán nem sikerült. 

- Miért? - meredtem rá döbbenten.

- Neked akartunk jót. Adam más volt, így az ereje rád szállt amikor megcsókolt. - mondta halkan 

- Milyen erő? 

- Mira..Időutazó vagy, pont mint Adam volt, csak te a jövőbe is tudsz menni..Érted ezt? Látod a jövőt.. - vigyorgott. Lélegzetem megállt egy pillanatra. 

-Hazudsz. - motyogtam 

_______________________

Ami azt illeti ebben a részben egy kicsit SOK hiba volt, mert sajnos este írtam, és reggel tettem közzé. Nem tudtam átolvasni sajnos. Néhány hibát javítottam, amint megláttam. Sajnos elvagyok havazva kicsit, mert rohanok a moziba, aztán meg lovagolni :( Tehát csak ennyi fért bele. 

8. Wolf

Csendben figyeltem a koporsót ahogyan a földbe engedik. A fekete ruhámat piszkáltam közbe. Luke szorosan fogta a derekamat, megérezte, hogy remeg a lábam. Jamiere néztem, aki édesanyja nyakába fúrta a fejét, és rázkódó vállal sírt.
- Hol van Ryan? - suttogtam közel hajolva a vörös tincsekhez a fülénél a fiúnak.
- Nem tudom. - suttogta a fülembe. Jamiere nézett, aki egy aprócska emelvényre állt.
- Édesapám volt az aki járni tanított, segített nekem elsajátítani az élethez való hozzáállást. Megmutatta azt, hogy mennyire fontos a család, és a barátok. - letörölte a könnyeit - Anya, szeretett téged. Mindennél jobban. Tudom, mert mondta..Luke, Mira, Ryan könyörgöm ne hagyjatok egyedül nélküle, mert biztos beledöglök. - ennyi vol, arcát a kezébe temette, és sírt. Remegett mindene. Luke elengedett, és elindult Jamiehez, közbenéztem, majd letettem a csokromat az immár betemetett sírra, aztán megfordultam, és lassan elindultam. Szörnyű, és nyomasztó hangulata van egy temetőnek, bármennyire is próbáljuk felfogni, hogy itt beszélhetünk elhunyt családtagjainkkal, vagy bárkivel aki az évek során elhagyott minket. Csendesen battyogtam magassarkúmban, ami nélhol szorított. Megálltam Adam sírja mellett, leültem a kő elé, melyen a neve szerepelt.
- Meghalt Jamie apukája. Tudom, hogy ha rajtad múlna egész végig Jamiet vigasztalnád. - mosolyodtam el. - Vigyáznál rá föntről? - suttogtam könnyekkel a szememben. - Sokat gondoltam arra, hogy tovább kellene lépnem. Mármint rajtad, mert olyan mintha az élet is ezt akarná. De mindig visszarántasz, bármennyire csábít Ryan. - mosolyogtam letörölve előtörő sós könnyeimet. - Szeretlek Adam, de mióta elmentél nekünk itt egyre nehezebb. Mintha nem lennék normális valami. - suttogtam mosolyogva, majd felálltam, és elindultam kifelé a temetőből. Az erdőbe mentem, hangokat hallottam, majd morgást. Hátranéztem, és ott állt a farkas, akivel valaha már egyszer találkoztam. Megnyalta a száját, majd vicsorogva elindult felém. Teljesen lefagytam amikor mellettem megjelent egy másik farkas. Szőre sötét volt, fekete, de mégis volt benne egy apró kékes árnyalat. Nyakán nyakörv féleség feszült, fogait kimutatta a másik farkasra nézve. Apróbb volt, mint a fekete támadóm, de ugyanolyan félelmetes volt. A fekete közelebb lépett, mire a mellettem lévő a nyakának esett. Úgy tépte ahogy csak tudta. Cipőmet a kezembe vettem, és futni kezdtem, úgy ahogy csak tudtam. Még nem értem ki az erdőből. mikor a földre estem egy erős test rám zuhanása miatt, fájdalom járta át a testem, majd elsötétült minden.


A homály kezdett megszűnni. A szürke, penész foltos plafont bámultam. Körülöttem ápolók sétálgattak. Fájdalom lüktetett a testemben.
- Utálom a kórházat.- suttogtam alig hallhatóan.
- Én sem kedvelem túlságosan. - hallottam az ismerős hangot. Oldalra néztem, Ryan ült az ágyam melletti kis fa széken.
- Hogy kerültem ide? És mi történt?
- Amikor megtaláltalak az erdőben láttam rajtad egy vérző harapás nyomot. Gondolom egy farkas lehetett. - mondta megvonva a vállát. - Első dolgom az volt, hogy ide hoztalak. A sebet bevarták, szóval rendben leszel. - mondta azzal az eszméletlen aranyos mosolyával.
- Anyukám? - néztem a szemébe a fiúnak
- Nem tudott idejönni.
- Miért van bekötve a kezed?
- Amikor megtaláltalak a farkas rám támadt. - mondta. Nem tetszett, az előbb abban sem volt biztos, hogy farkas harapott meg engem..Túl fáradt voltam a gondolkodáshoz. - Kérsz valamit?
- Fájdalomcsillapítót. - motyogtam, mire Ryan felállt, és kiment. Egy hangos csattanást hallottam, majd üvöltözést. Behunytam a szememet, majd az ajtó nyitódására kinyitottam. Shan levágta magát az ágyamra, és közelhajolt hozzám. Nevetve toltam el magamtól, mert a szemembe bandzsított.
- Bocs, csak megnéztem alszol-e. - mosolygott. Arcán megjelentek kedves gödröcskéi, melyeket még nem láttam ezelőtt. Szemem a kezére tévedt, melyen friss vérnyomok voltak láthatóak, észrevette, hogy figyelem, így elvette kezét, és fekete pulóvere zsebébe rejtette.
- Mi történt ? - néztem a szemébe, mire a földre nézett, kerülve a tekintetemet. - Shan! - meredtem rá, mire Luke rongyolt be az ajtómon.
- Te idióta. Komolyan képes voltál erre? - meredt Shanre.
- Valaki elmondaná mi történt? -kiabáltam
- A kis idegbeteg haverod beverte Ryan orrát, amiből most ömlik a vér mint a Niagara. - túrt a hajába idegesen Luke
- Megérdemelte. - harsant fel Shan - Megharapta Mirát! Meg is hallhatott volna, ha nincsen ott...- elhalkult, majd rám nézett, aztán Lukera. - Megtudnánk ezt máshol beszélni?


Pár héttel később

A szőnyeget piszkáltam zavaromban, miközben Jamie csendben nézegette a két csíkot a vállamon.
- Csúnya. - suttogta - Sajnálom, hogy nem tudtam bemenni hozzád. - nézett a szemembe mélyen.
- Pihenned kellett.
- De a barátnőm vagy. - motyogta, és leült elém törökülésbe a szőnyegre. - Kedvel téged Ryan.
- Ha már Ryan..Hogy van az orra?
- Shan eléggé rendesen beverte neki, de már kutya baja. -  mosolygott.
- Azt mondta Shan, hogy ő harapott meg engem. - suttogtam - De engem egy farkas harapott meg..
Barátnőm elkapta a tekintetét, direkt nem akart a szemembe nézni. titkolt valamit, de nem tudtam, hogy mit. Nem tetszett ez az egész baleset. Biztos voltam benne, hogy Ryan hazudott a farkasos sztorival kapcsolatban, de Shanben még kevésbé bízok. Azt mondta ott volt valaki, aki nem engedte, hogy megöljenek. Vagy talán valami..Talán egy másik farkas.
- Ígérd meg nekem, hogy hagyod a dolgot..Jó ? Nem akarom, hogy baromságot csinálj. - mosolygott Jamie, mire bólintottam. Nem ígérhettem meg, mert akkor a szavamon fog. Utána kellett járnom, és az egyedüli, aki a segítségemre lehetett, csak az akinek a társaságát sem kívánom, felidegesít akár egy mozdulata is, és betörte a szerelmem orrát. Csak Shanben bízhattam ebben a helyzetben.

__________________________
Sajnos rövid lett ez a rész, de remélem elnyeri a tetszéseket :D