5. Eye

A festményemet odaadtam a tanárnak, aki egy darabig csak bámult, majd rámnézett
- Miranda, ugye ezt te sem gondoltad komolyan? - nézett a szemembe.
- Szerintem szép..- suttogtam. Pechemre a tanáromnak jó a füle, így dac-ból kitette a táblára a rajzom.
- Az mi? - hallom Jenna hangját a hátsó padból.
- Az erdő. - vetettem oda
- Olyan mintha a kutyám ráhányt volna.-röhögött fel Ryan. Egy világ zuhant össze bennem amikor ezt kimondta
- Nekem tetszik. - hallottam Jamie hangját. Elmosolyodtam.
- Miért Jamie? - nézett rá kíváncsian a tanár.
- Kiemeli az erdőkben a csúnyát.
- Jamie - üvöltöttem rá.
- Miranda, örülnék a viselkedése példamutató lenne az osztállyal szemben. - nézett a tanár a szemembe. Szomorúan bólintottam, majd leültem a helyemre. El sem tudtam hinni, hogy mindenki ellenem van.
- Akkor..Hanyast kapok? - néztem a tanárra
- Még van képed visszakérdezni Kyle?!? Persze, hogy egy hatalmas egyest - üvöltött a tanát.

Az órák után elindultam hazafelé. Sejtettem, hogy anyumtól fejmosást fogok kapni az igen gyatra tanulmányaim miatt. Bementem az erdőbe, hogy levágjam az utat, de persze, hogy megijedtem mát egy hülye madár szárnycsapkodásától is..
Az erdőben mint mindíg sötét volt. Igyekeztem nem elesni semmiben, ugyanis a lehullott tűlevelek között voltam nagy kövek, és néhány gödör illetve bucka is. Hosszasan becsuktam a szememet, majd kinyitottam és úgy sétálltam. Minden remekűl ment, amíg meg nem láttam a fán egy kötelet. Egy nagy hurok volt rajta, a fejem felett lógott olyan 2-3 méterrel. Pár másodpercembe telt, mire rádöbbentem, hogy miért van ott az a izé..És, hogy mi is az..Meg sem tudtam moccanni, csak álltam, és figyeltem a lengő kötelet, amin valószínüleg már kivégeztek valakit..Vagy valakiket. Hangokat hallottam, nem is akármilyet. Ez nem madár hang volt, egy az avar hangja..Ahogyan a lépéseknél megreccsennek a levelek, majd abbamarad. Szorosan behunytam a szemem, tudtam, hogy mögöttem áll valaki, és lehet, hogy ez a halálom elötti utolsó pár percem. Vettem egy mély levegőt, kinyitottam a szememet és megfordultam. Nem ember volt az aki engem bámult, hanem egy sokkal alattomosabb élőlény. Egy farkas..De nagyobb volt, mint az átlag farkasok...Fekete szőre volt, és szűrkés szeme..Vicsorgott, hátán felállt a szőr. Tudtam, hogy támadni akar. A levegőt szaporábban vettem, és futni kezdtem.Aha, csak , hogy én hülye nem gondoltam arra, hogy egy farkas sokkal gyorsabb nálam. Mikor hátranéztem akkor láttam, hogy ugrik, rám ugrott. A mancsai kétoldalt a kezemen voltak. Mélyen nézett a szwmembe morgott, és vicsorgott. Olyan volt, mit egy szörnyű álom, nem volt ott senki aki megmentsen, hangom nem volt, így nem tudtam ordítani. A fogai fehérek voltak, közeledett a nyakamhoz, de lassan, mintha direkt kínozni akarna. Megemeltem a lábamat nagyobb lendűlettel, és azt hiszem a hasát találtam el, mert picit felvonyított. Hangosabban morgott, és nyitotta a száját, mire amikor kinyitottam a szememet már nem volt rajtam. Körbenéztem, és akkor láttam meg a farkast, ahogyan a hollóval harcol. A holló erőseket csípett a farkasba, de nem tudott ellene semmit sem tenni a farkas. Nem tudta elkapni. A lehető leggyorsabban felpattantam, és kutni kezdtem amikor elsuhant mellettem mégegy farkas. A szőre vöröses volt, nem figyelt rám, a másik farkashoz rohant. Mikor kiértem az erdőből csak vonyítást hallottam, hazáig futottam, majd berohantam a házba. Bementem a nappaliba, és megláttam aput. Mosllyogva leültem mellé, és a gépére néztem, amibe fojton írt. Egy puszit nyomtam az arcára, majd rámnézett.
- Mira..Úgy nézel ki mint egy ágrólszakadt..-nézett rám mosolyogva. Apuba azt szeretem, hogy engedékeny, és sokszor a komoly dolgokból is képes kiemelni valami jót.
- Elestem..- mondtam
- Gondoltam. - nevetett, majd felálltam és elindultam a szobámba, de arra nem számítottam, hogy találkozok anyámmal. Döbbenten nézett végig rajtam
- A mániád mocsokban élni? - nézett dühösen a szemembe.
- Megtámadott egy farkas.
- A hazugságnak is vannak határai. Menyj, fürödj meg, és tedd rendbe magadat. - morogta és tovább ment. Engedelmesen bementem a szobámba, megfogtam néhány tiszta ruhát és bementem a fürdőbe. Meleg vizet engedtem, majd beszálltam. A víz jó meleg volt, már nem fáztam. Lehunytam a szememet és átgondoltam a dolgokat, hogy miért vagyok ennyire szerencsétlen.

________________________________________

A köszönöm a kommenteket, és, hogy néhányan like-olták a facebook oldalt :)

4. Tranquility

Mikor hazamentem első dolgom volt, hogy kinyitom az ablakot, és kiteszem a párkányra a gyűrűt. Nem láttam semmi értelmét, és igazam is lett, ugyanis már kettő napja ott van, a holló pedig rá se hederít. Mikor reggel elkészültem gyorsan ránéztem a gyűrűre, majd elindultam az iskolába. Zenét hallgattam, miközben megálltam a temető előtt. Egy darabig gondolkodtam, majd bementem. A sírok között sétáltam, közben a földet néztem, majd mikor újra felnéztem észrevettem, hogy kicsit kisütött a nap. A köd között utat törve magának ért a nedves fűre, egy darabig csak figyeltem a fényt, majd tovább sétáltam, mikor elestem. Nehezen felálltam, majd megláttam a gördeszkámat, amiben sikeresen elestem. Egy darabog csak sziszegtem a fájdalom miatt, majd felálltam, és elindultam a gördeszkával, és a táskámmal a suli felé. Az iskola kapujában néhányan álldogáltak, és éltek a nikotin hatásával, amit szaporán tüdőztek le. Elsuhantam mellettük, majd a deszkámat beadtam a portára, és a terembeosztáshoz rohantam. Felmentem a T/1-be ( tetőtér 1 ), és leültem a helyemre, az ablak mellé. Élveztem a napsütést, de nem nyitottam ki az ablakot. Jamie hirtelen berohant, ledobta a cuccát, és kifeszítette a szememet, mire felsikoltottam.
- Jamie..Mit csinálsz? - üvöltött rá valaki, majd leszedte rólam. Ryan nézett a szemembe, miközben Jamiet fogta szorosan. Szürke szemei elbűvöltek, csak ugyan úgy, mint a fekete, kicsit kékes árnyalatú haja - Jól vagy?
- Igen..Asszem..-mondtam, és felálltam, mert időközben leestem Jamievel a székről. A szememet dörzsöltem, ugyanis eléggé fájt.
- Normális vagy? - nézett Jamiere, aki a földet nézte szomorúan.
- Csak meg akartam nézni, hogy milyen idő lesz egész nap..-motyogta. Erre elmosolyodtam, aranyos..Simán kitépné a szememet.- De..Sütni fog a nap. - vigyorgott. Ryan elengedte a lányt, majd leült a helyére. Nehezemre esett Jamiere koncentrálni, mert a figyelmemet nagyon is a fiú bája kötötte le. Volt benne valami ami vonzott, de nem tudtam, hogy mi, talán a szeme..Vagy a haja.. A tanár természetesen engem szúrt ki a felelésnél, miután sikeresen megkaptam a kettesemet a helyemre ültem, és egy lapot firkáltam tele csillagokkal.
- Miranda? - hallom a nevemet Mrs.Sallay szájából. Fel pillantok a remekművemből.
- Tessék?
- Vállalod a feladatot?
- Aha.. - mondtam. Hogy őszinte legyek azt sem tudtam, hogy mit vállaltam el, de gondoltam, hogy csak egy mihaszna verset kell felolvasnom..Aha..Tévedtem. Egy képet kell festenem. Hogy az miért rossz?!? Nagyon egyszerű. A rajzaim pocsékak..Na jó, általánosban remekül rajzoltam, aztán a sok nem rajzolásból "nem fejlődő" rajztudásom lett. Amiben az a rossz, hogy mindenki szépen rajzol, különösen Luke. Igen, a "Sosem beszélek, inkább hallgatok" osztálytársam. Keservesen mentem ki az iskolából, egyenesen haza.
- Szia anciii...-ugrottam boldogan anyám nyakába aki éppen főzött.
- Miranda Christina Kyle! - nézett rám idegesen - Látod, hogy főzök?
- Sajnálom.. - dadogtam a földet nézve. Felmentem a szobámba, és becsuktam az ajtóm, majd leültem az ágyamra. Miután úgy gondoltam, hogy eleget pihentem kivettem egy lapot, egy füzetet és egy festékes dobozt. Kimentem a házból, és az utcán sétáltam, hallottam a hollók károgását, majd mikor az erdőbe értem leültem egy fa alá, és festeni kezdtem. Az erdőt használtam képemnek, próbáltam lerajzolni a legtöbb rajztudásom szerint, de a festék összefojt a lapomon. Nem érdekelt, csak festettem, ahogy csak tudtam.
Miután a művemre néztem elfintorodtam, majd elindultam haza. A nap már nem sütött, megint kezdett ködös idő lenni.

_________________________________________
A következő héten nem hiszem, hogy gép közelbe jutok, de igyekszem <3
Jó olvasást mindenkinek
                                                                                                      Soul

3. Heartbeats

Már egy hét telt el azóta, hogy Shan megjelent. Mindenki észrevette, hogy a városunk (ami eléggé kicsi), új lakokkal bővült. Ugyanis egy fekete ruhás asszony is megjelent, nem kellett hozzá nagy logika, hogy felfogjam, hogy ő valószínűleg Shan anyja.. Az asszony 34 év körüli lehet. Fekete haja van, és szép zöld szeme. Mindössze csak egyszer láttam, amikor Shannel beszélgetett, az ablakból figyeltem őket.
Ma is ultrakócos hajjal keltem, és a lehető leggyorsabban felöltöztem, ami annyit jelentett, hogy egy átlagos fekete póló, amin egy farkasfeje van (persze nem szó szerint), fekete csőnadrág és tornacipő. A szünet letelt, így folytatódik az iskola. Nem volt időm gondolkodni, hogy talán hideg van kin, pedig eléggé valószínű így átgondolva, hisz még tél van. Szóval én hülye elmentem a suliba pólóba. Az iskolánk színe gyönyörű hamuszürke, és fekete vas kerítés keríti el a világtól. Libabőrös lettem, mert a szél elkezdett fújni, de nem nagyon érdekelt. Befutottam a suliba, ahol már melegebb idő fogadott, és persze sok diák. A terembeosztáshoz rohantam, és leolvastam, hogy hol lesz az első órám..Naná, hogy a pincében, utálom azt a termet. Mindenhol kitömött lények/állatok vannak. Több év elteltével is utálok oda bemenni. Leballagtam a hosszú lépcsősoron, majd bementem a terembe. Az osztályunk 8 fős, ugyanis eléggé kicsi a népesség a lakhelyünkön. A teremben már ott volt Jamie és Luke. Jamie rögtön felpattant a székéről, és a nyakamba ugrott, a földre zuhantunk mind a ketten, majd nagy nehezen nevetve felálltunk. Jamie haja most is feszes copfba volt kötve, szőke haja még így is hosszú volt.
- Jamie.. - nevettem, mikor sikerült felállnom, a lány újra lefeküdt, majd elkövettem a legnagyobb hibát, és Luke-ra néztem, aki felvonta szemöldökét és úgy nézett a szemembe. A haja vörös, a szemei pedig zölden izzottak. Ez megszokott volt tőle, hisz így született, ilyen a természetes külleme, a jókedvemnek máris lőttek.
- Luke..Belehalnál egy kis mosolyba? - meredt rá Jamie, Luke persze elmosolyodott. Jamie talán az egyetlen aki tud rá hatni, valahogy megértik egymást..És Luke eleve nehéz eset, Jamie pedig az ellentéte, ő mindenkivel kijön..Ilyen a természete. El kell ismernem, eléggé gyakran vagyok rá irigy. Leültem a helyemre, és az egyik kedvenc könyvemet olvasgattam. Ami naná, hogy apu egyik kutatása, ami a fura/misztikus lényekről szólt. Nagyon belemerülhettem az olvasásba, mert csak arra eszméltem fel, hogy eltaláltak valami kemény dologgal. Becsuktam a könyvet, és felnéztem. Mindenki felém nézett, már nem csak hárman voltunk a terembe, hanem mindenki..Még a tanárom is. Csak bámultak. Oldalra néztem, és akkor láttam meg a mellettem lévő széken ülő hollót. Nyugodtan üldögélt, rám sem nézve, leginkább a termet figyelte. Az ölembe néztem, és akkor láttam meg a keresztes nyakláncomat. Szorosan a markomba vettem, és betettem a zsebembe.
- Lassan gyere el onnan Mira..-suttogott a tanár. A hollóra néztem, teljesen nyugodtnak tűnt, nem zavarta a társaságom, sem az, hogy lassan felálltam a székről, és eltávolodtam tőle. Hátráltam, addig amíg véletlenül nekimentem egy kitömött csupasz élőlénynek. Sikítva ugrottam el, és estem a földre. A holló hangosan károgott, majd kirepült az ablakon. - Miranda Kyle ! Nem tudom, hogy hogyan sikerült ujjat húznod a túlvilággal, de most azonnal tűnés az igazgatóhoz! - üvöltött rám a tanár.
- De nem csináltam semmit! - akadtam ki természetesen
- Nem fogod az iskolánkra hozni a démonokat. És velem ne merj feleselni! - nézett rám furcsa szemrángással. Motyogva megfogtam a cuccomat, és kimentem a teremből a folyosóra, majd kel a szürke lépcsőkön, egyenesen az igazgatóhoz. Bekopogtam az ajtaján, majd bementem.
- Jó napot..- néztem a tanárra, aki engem méregetett. Mint mindig most is nagy, keretes szemüveg volt rajta, ami illett az ősz hajához. A kávéját kavargatta. Ő volt az egyetlen nő az anyámon kívül akitől komolyan tartottam. De most nem volt rá okom, hogy féljek, mert nem tettem semmi rosszat.
- Miranda..Ülj csak le.- mutatott az asztala előtt lévő székre. Becsuktam az ajtót, letettem a cuccaimat a kanapéra, ami az ajtó mellett volt, majd leültem a székre.
- Talán megint felgyújtottál valamit? - nézett rám meglehetősen nyugodtan. Akaratom ellenére is elmosolyodtam.
- Az csak egyszer volt, és véletlen..
- Hogy mondod?
- Mármint, tanultam a hibámból.
- Remélem is. Szóval, akkor miért kerültél az irodámba megint? - nézett a szemembe, és belekortyolt a kávéjába.
- Igazgató asszony..Leszállt mellém egy holló. - motyogtam halkan.
- Értem. És minden rendben van a családoddal?
- Igen, velük minden rendben.
- És észrevettél valami furcsaságot? - nézett mélyen a szemembe szürke szemével.
- Ami azt illeti ugyanaz a holló van a közelemben már hetek óta..
- Rendben. Ne hagyj nyitva ablakot, és mondd meg a tanárodnak, hogy minden rendben, hogyha megint zaklat téged a babonájával. - mosolygott, majd köhintett egyet. - Most viszont menj haza, és pihend ki magadat.
Felálltam, elköszöntem, majd lassú léptekkel kimentem az iskolából. A kapunak nekidőlve láttam egy fekete ruhás alakot, tudtam, hogy ki az. A holló csak egy jel volt, ami a fiú ittlétére utalt.
- Sokáig húztad az időt kócos..- nézett a szemembe.
- Mit akarsz tőlem?
- Hidd el, én sem élvezem a társaságodat.. - nézett rám, majd elindult. Direkt elindultam a másik irányba. - Gyere már..- hallottam a hangját. Unottan megfordultam, és utánamentem. A hó esni kezdett, egyre jobban fáztam. Rajta volt egy fekete póló, fekete pulcsi, és egy fekete bőrjacky. A jacky és a pulcsi nem volt összehúzva. Gyorsan sétált, ahogyan én is. A fogaim kocogtak, annyira fáztam. Vigyorogva nézett rám - Fázol cica? - Nem tudtam eldönteni, hogy kiakadjak-e, vagy ne, de csak bólintottam. - Legközelebb vegyél fel valamit..
Megforgattam a szemeim, és tovább sétáltam.
- Hol a holló?
- Honnan tudjam? Mi vagyok én, madár specialista? - meredt rám.
- Azt hittem, hogy a tied..
- Pedig nem. A temetőben láttam először. Aranyos kis állatka..Szeret téged..
- Miből gondolod?
- Még megvan a szemed, nem? -vigyorgott.
- Mekkora logika..-néztem rá flegmán. Az erdő előtt megálltam.- Én ide nem megyek be..- nem érdekelte Shant az ellenkezésem, megragadta a karomat, majd berántott magával. Érintése hideg volt, nagyon hideg..Gondolom azért, mert ő is fázott egy kicsit. Pár perc gyaloglás, és hidegrázás után megálltunk egy ház előtt. Kinyitotta a nagy ajtót, és besétált. Követtem a fiút, és a radiátorhoz rohantam, majd a radiátort ölelgettem. Észre sem vettem, hogy megjelent mellettem a nő.
- Shan.. Milyen fiú vagy te? Hagynád szétfagyni ezt a szerencsétlen lányt? - nézett a fiúra aki csak mosolyogva megvonta a vállát.
- Meglehet.
Elengedtem a radiátort, felálltam, és a nőre néztem
- Jó napot - néztem a szemébe kedvesen. Szeme szép zöld volt, alakja karcsú, és kedves pillantás. - Miranda Kyle vagyok, örvendek. - nyújtottam a kezem. A nő végigmért, már nyitotta ki a száját, majd megrázta a fejét.
- Mira..Ne nyújtsad idegeneknek a kezedet. - mosolygott.
- De.. Miért ? - néztem a szemébe, mire Shan megrázta a fejét, és a nő csendben maradt. Pár percig csak csendben bámultuk egymást. Én Shant, a nő engem, Shan meg a nőt..
- A nevem Mi..khm..Minka.- mosolygott rám kedvesen a nő. Mosolyogva bólintottam. - Shan.. Miért is hoztad ide a kis barátnőcskédet? - nézett a fiúra, aki megrázta a fejét.
- Ő még a barát közelében sincs.- meredt Minkara, akin feltűnt, hogy nem lehet az anyja, mert túl fiatal ahoz.
- Miért hoztad ide?
- Gondoltam megakarod ismerni..-vigyorgott. A szemében csillogott valami..Valami furcsa..
- Gyere Mira. - nézett rám a nő, majd elindult, felfelé a lépcsőn, és bement egy szobába. Követtem. A tapéta le volt szakítva, de a szoba rendezett volt. Egy asztal, egy ágy és egy szekrény volt benne. Kihúzta a fiókot, majd egy gyűrűt adott a kezembe, de még így sem ért hozzám..A gyűrű bőrből volt, szép minta volt rajta, vagy betűk, csak más nyelvvel írva.- Ezt tedd ki az ablakodba, úgy, hogy a holló is lássa.. - nézett a szemembe. Nem értettem, hogy erről honnan tud. Furcsa volt ez az egész..A holló, Minka, és Shan is..

____________________________________
Jó olvasást mindenkinek, és köszönöm a kedves biztatást Wolf World <3 Ez a részt most külön neked ajánlom :)