2015. április 9., csütörtök

3. Heartbeats

Már egy hét telt el azóta, hogy Shan megjelent. Mindenki észrevette, hogy a városunk (ami eléggé kicsi), új lakokkal bővült. Ugyanis egy fekete ruhás asszony is megjelent, nem kellett hozzá nagy logika, hogy felfogjam, hogy ő valószínűleg Shan anyja.. Az asszony 34 év körüli lehet. Fekete haja van, és szép zöld szeme. Mindössze csak egyszer láttam, amikor Shannel beszélgetett, az ablakból figyeltem őket.
Ma is ultrakócos hajjal keltem, és a lehető leggyorsabban felöltöztem, ami annyit jelentett, hogy egy átlagos fekete póló, amin egy farkasfeje van (persze nem szó szerint), fekete csőnadrág és tornacipő. A szünet letelt, így folytatódik az iskola. Nem volt időm gondolkodni, hogy talán hideg van kin, pedig eléggé valószínű így átgondolva, hisz még tél van. Szóval én hülye elmentem a suliba pólóba. Az iskolánk színe gyönyörű hamuszürke, és fekete vas kerítés keríti el a világtól. Libabőrös lettem, mert a szél elkezdett fújni, de nem nagyon érdekelt. Befutottam a suliba, ahol már melegebb idő fogadott, és persze sok diák. A terembeosztáshoz rohantam, és leolvastam, hogy hol lesz az első órám..Naná, hogy a pincében, utálom azt a termet. Mindenhol kitömött lények/állatok vannak. Több év elteltével is utálok oda bemenni. Leballagtam a hosszú lépcsősoron, majd bementem a terembe. Az osztályunk 8 fős, ugyanis eléggé kicsi a népesség a lakhelyünkön. A teremben már ott volt Jamie és Luke. Jamie rögtön felpattant a székéről, és a nyakamba ugrott, a földre zuhantunk mind a ketten, majd nagy nehezen nevetve felálltunk. Jamie haja most is feszes copfba volt kötve, szőke haja még így is hosszú volt.
- Jamie.. - nevettem, mikor sikerült felállnom, a lány újra lefeküdt, majd elkövettem a legnagyobb hibát, és Luke-ra néztem, aki felvonta szemöldökét és úgy nézett a szemembe. A haja vörös, a szemei pedig zölden izzottak. Ez megszokott volt tőle, hisz így született, ilyen a természetes külleme, a jókedvemnek máris lőttek.
- Luke..Belehalnál egy kis mosolyba? - meredt rá Jamie, Luke persze elmosolyodott. Jamie talán az egyetlen aki tud rá hatni, valahogy megértik egymást..És Luke eleve nehéz eset, Jamie pedig az ellentéte, ő mindenkivel kijön..Ilyen a természete. El kell ismernem, eléggé gyakran vagyok rá irigy. Leültem a helyemre, és az egyik kedvenc könyvemet olvasgattam. Ami naná, hogy apu egyik kutatása, ami a fura/misztikus lényekről szólt. Nagyon belemerülhettem az olvasásba, mert csak arra eszméltem fel, hogy eltaláltak valami kemény dologgal. Becsuktam a könyvet, és felnéztem. Mindenki felém nézett, már nem csak hárman voltunk a terembe, hanem mindenki..Még a tanárom is. Csak bámultak. Oldalra néztem, és akkor láttam meg a mellettem lévő széken ülő hollót. Nyugodtan üldögélt, rám sem nézve, leginkább a termet figyelte. Az ölembe néztem, és akkor láttam meg a keresztes nyakláncomat. Szorosan a markomba vettem, és betettem a zsebembe.
- Lassan gyere el onnan Mira..-suttogott a tanár. A hollóra néztem, teljesen nyugodtnak tűnt, nem zavarta a társaságom, sem az, hogy lassan felálltam a székről, és eltávolodtam tőle. Hátráltam, addig amíg véletlenül nekimentem egy kitömött csupasz élőlénynek. Sikítva ugrottam el, és estem a földre. A holló hangosan károgott, majd kirepült az ablakon. - Miranda Kyle ! Nem tudom, hogy hogyan sikerült ujjat húznod a túlvilággal, de most azonnal tűnés az igazgatóhoz! - üvöltött rám a tanár.
- De nem csináltam semmit! - akadtam ki természetesen
- Nem fogod az iskolánkra hozni a démonokat. És velem ne merj feleselni! - nézett rám furcsa szemrángással. Motyogva megfogtam a cuccomat, és kimentem a teremből a folyosóra, majd kel a szürke lépcsőkön, egyenesen az igazgatóhoz. Bekopogtam az ajtaján, majd bementem.
- Jó napot..- néztem a tanárra, aki engem méregetett. Mint mindig most is nagy, keretes szemüveg volt rajta, ami illett az ősz hajához. A kávéját kavargatta. Ő volt az egyetlen nő az anyámon kívül akitől komolyan tartottam. De most nem volt rá okom, hogy féljek, mert nem tettem semmi rosszat.
- Miranda..Ülj csak le.- mutatott az asztala előtt lévő székre. Becsuktam az ajtót, letettem a cuccaimat a kanapéra, ami az ajtó mellett volt, majd leültem a székre.
- Talán megint felgyújtottál valamit? - nézett rám meglehetősen nyugodtan. Akaratom ellenére is elmosolyodtam.
- Az csak egyszer volt, és véletlen..
- Hogy mondod?
- Mármint, tanultam a hibámból.
- Remélem is. Szóval, akkor miért kerültél az irodámba megint? - nézett a szemembe, és belekortyolt a kávéjába.
- Igazgató asszony..Leszállt mellém egy holló. - motyogtam halkan.
- Értem. És minden rendben van a családoddal?
- Igen, velük minden rendben.
- És észrevettél valami furcsaságot? - nézett mélyen a szemembe szürke szemével.
- Ami azt illeti ugyanaz a holló van a közelemben már hetek óta..
- Rendben. Ne hagyj nyitva ablakot, és mondd meg a tanárodnak, hogy minden rendben, hogyha megint zaklat téged a babonájával. - mosolygott, majd köhintett egyet. - Most viszont menj haza, és pihend ki magadat.
Felálltam, elköszöntem, majd lassú léptekkel kimentem az iskolából. A kapunak nekidőlve láttam egy fekete ruhás alakot, tudtam, hogy ki az. A holló csak egy jel volt, ami a fiú ittlétére utalt.
- Sokáig húztad az időt kócos..- nézett a szemembe.
- Mit akarsz tőlem?
- Hidd el, én sem élvezem a társaságodat.. - nézett rám, majd elindult. Direkt elindultam a másik irányba. - Gyere már..- hallottam a hangját. Unottan megfordultam, és utánamentem. A hó esni kezdett, egyre jobban fáztam. Rajta volt egy fekete póló, fekete pulcsi, és egy fekete bőrjacky. A jacky és a pulcsi nem volt összehúzva. Gyorsan sétált, ahogyan én is. A fogaim kocogtak, annyira fáztam. Vigyorogva nézett rám - Fázol cica? - Nem tudtam eldönteni, hogy kiakadjak-e, vagy ne, de csak bólintottam. - Legközelebb vegyél fel valamit..
Megforgattam a szemeim, és tovább sétáltam.
- Hol a holló?
- Honnan tudjam? Mi vagyok én, madár specialista? - meredt rám.
- Azt hittem, hogy a tied..
- Pedig nem. A temetőben láttam először. Aranyos kis állatka..Szeret téged..
- Miből gondolod?
- Még megvan a szemed, nem? -vigyorgott.
- Mekkora logika..-néztem rá flegmán. Az erdő előtt megálltam.- Én ide nem megyek be..- nem érdekelte Shant az ellenkezésem, megragadta a karomat, majd berántott magával. Érintése hideg volt, nagyon hideg..Gondolom azért, mert ő is fázott egy kicsit. Pár perc gyaloglás, és hidegrázás után megálltunk egy ház előtt. Kinyitotta a nagy ajtót, és besétált. Követtem a fiút, és a radiátorhoz rohantam, majd a radiátort ölelgettem. Észre sem vettem, hogy megjelent mellettem a nő.
- Shan.. Milyen fiú vagy te? Hagynád szétfagyni ezt a szerencsétlen lányt? - nézett a fiúra aki csak mosolyogva megvonta a vállát.
- Meglehet.
Elengedtem a radiátort, felálltam, és a nőre néztem
- Jó napot - néztem a szemébe kedvesen. Szeme szép zöld volt, alakja karcsú, és kedves pillantás. - Miranda Kyle vagyok, örvendek. - nyújtottam a kezem. A nő végigmért, már nyitotta ki a száját, majd megrázta a fejét.
- Mira..Ne nyújtsad idegeneknek a kezedet. - mosolygott.
- De.. Miért ? - néztem a szemébe, mire Shan megrázta a fejét, és a nő csendben maradt. Pár percig csak csendben bámultuk egymást. Én Shant, a nő engem, Shan meg a nőt..
- A nevem Mi..khm..Minka.- mosolygott rám kedvesen a nő. Mosolyogva bólintottam. - Shan.. Miért is hoztad ide a kis barátnőcskédet? - nézett a fiúra, aki megrázta a fejét.
- Ő még a barát közelében sincs.- meredt Minkara, akin feltűnt, hogy nem lehet az anyja, mert túl fiatal ahoz.
- Miért hoztad ide?
- Gondoltam megakarod ismerni..-vigyorgott. A szemében csillogott valami..Valami furcsa..
- Gyere Mira. - nézett rám a nő, majd elindult, felfelé a lépcsőn, és bement egy szobába. Követtem. A tapéta le volt szakítva, de a szoba rendezett volt. Egy asztal, egy ágy és egy szekrény volt benne. Kihúzta a fiókot, majd egy gyűrűt adott a kezembe, de még így sem ért hozzám..A gyűrű bőrből volt, szép minta volt rajta, vagy betűk, csak más nyelvvel írva.- Ezt tedd ki az ablakodba, úgy, hogy a holló is lássa.. - nézett a szemembe. Nem értettem, hogy erről honnan tud. Furcsa volt ez az egész..A holló, Minka, és Shan is..

____________________________________
Jó olvasást mindenkinek, és köszönöm a kedves biztatást Wolf World <3 Ez a részt most külön neked ajánlom :)

2 megjegyzés:

  1. Koszonom kedves. Egyszeruen eazmeletlen jo lett, nagyon tetszik. Torzsolvasod termeszetesen nem hagy el. Mindig szamithatsz ram. Egyertelmuen varom a folytatasat..! <3 :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a biztató megjegyzést <3

      Törlés