9. Lies

Már több hete győzködöm, hogy mondja el, hogy mi történt..De azt mondta nem akarja, hogy egyedül legyek a világban barátok nélkül mint ő. Shant néha nagyon nehéz megérteni, ez tapasztalat.
De ahogyan most ülök Ryan mellett tudom, hogy ha elveszítem nem akarom megtudni a titkokat.
Luke Jamie mellett ült, feltűnt, hogy mostanában rengeteget vannak kettesben. De Jamie nem mondott nekem semmit, pedig biztos elmondta volna. Jamie halkan beszélt az apja haláláról, majd engem is kezdett érinteni a dolog, ahogy Shan neve is felmerült.
- Ti nem tudjátok, de Shan leütött, aztán megölte apám..Ebben biztos vagyok. - suttogta.
- Az első találkozásunkkor kinéztem volna belőle, de most már nem. Ő..csak..Egyedül van..- motyogtam, mire Ryan érintését éreztem a vállamon. Gyengéden piszkálta a hegeket, amibe beleremegett a testem.
- Ryan, hagyd. - morogta Luke, mire a fiú eltávolodott tőlem, miközben morgott valamit.
- Ne bízz Shanben Mira! - nézett a szememben Jamie - Ki tudja, hogy mit csinál esténként.. Mármint ha lemegy a nap akkor kiket gyilkol meg feltűnés nélkül..
- Ez túlzás. - szállt Luke a védelmembe. Idegességgel öntött el, hogy nem bíznak Shanben. Valami miatt kínosan érintett ez a téma.
- Töltsél vele egy estét Mira! - nézett rám üvöltve a legjobb barátnőm. Nem bízott benne, és ez érthető volt.
- Nem fog nála aludni csak azért, mert te parázol ! - üvöltötte Ryan.
- De! - álltam fel, majd kimentem a szobából. - Viszont látásra. - köszöntem Jamie anyjának. Ahogyan sétáltam az erdő felé a könnyeim már hullottak.
- Mira? - hallottam Shan hangját - Mi történt?
- Mindenki utál engem. - suttogtam és megöleltem. Fejem a nyakába fúrtam, úgy sírtam. Nem érdekelt, hogy ő hozzám sem ér, csak jól esett, hogy sírhattam valaki vállán.
- Mi lenne, ha mindent elmondanál? - suttogta picit eltolva magától, hogy a szemembe tudjon nézni. Bólintottam, majd elmondtam neki mindent, amin persze jót nevetett

Csendben feküdtem az ágyán, most először feküdtem egy fiú ágyában. Az ágynemű kellemes illatú, és puha volt.

- Elfoglalom az ágyad..- suttogtam a párnába. 

- Nem, nem fogod. Bármennyire nehéz elhinni én is szoktam aludni. - nevetett fel - Meg persze mást is csinálni az ágyban. - vigyorgott, mire hozzávágtam az egyik párnát.

- Amúgy.. Olyan vámpíros a kinézeted. - vigyorogtam, mire elkomorodott.

- Szerinted a nap 24 órájában vért szlopálok emberekből ? - mézett rám. a szemében ott volt az a csillogás, ami miatt nem tudta letagadni azt, hogy jól szórakozik. 

- Kérdezni szeretnék valamit Shan..- néztem mélyen a szemébe

- Nem fekszem le veled!

- Hülye. - nevettem el magam, mire gödröcskéi megint megjelentek arcán mosolygáskor.

- Akkor hallgatlak.

- Miért törted be Shan akkor Ryan orrát ? 

- Bántott téged..- nézett a szemembe félénken. Még sohasem láttam ilyennek, ilyen sebezhetőnek. Eddig mindig a tökéletességre törekedett, meg persze arra, hogy senki se tudja elviselni. - Nem hagyhattam, hogy bántson, akkor löttek mindennek. Ryan megharapott téged, és téged nem bánthat senki..

- Engem egy farkas harapott meg. - motyogtam, mire felnevetett.

- Ennél okosabbnak gondoltalak kis zakkant.- mondta vigyorogva

- Van barátnőd? - szólaltam meg csendesen. Shant még sohasem láttam lánnyal, és nem is beszélt róla.

- Van. - mondta kedvesen

- Bemutatsz neki?

- Nem mert az ő agyát is elrohasztod. - nevetett fel.

Az egész estét vele töltöttem, csak mi végig beszélgettünk. Néhány hete vele vagyok a legtöbbet. Olyan mint a drog..Tudod, hogy szörnyű dolog, de mégis halálosan vágysz rá miután beleízleltél. Csupasz mellkasát piszkáltam miközben a plafont figyelte és beszélt arról, hogy mennyire szörnyű neki itt, és, hogy haza szeretne menni. Néha én is sokszor gondolok arra, hogy milyen lehetne nem itt, hanem máshol. Elmehetnék moziba, suli után beülhetnénk egy gyorsétterembe, és beszélgetnék a barátaimmal.

- Adam beszélt neked rólam? - kérdeztem a lehető leghalkabban. Adammel sokat beszéltem, de a barátait sosem említette, reméltem, hogy rólam legalább mesélt valakinek. Shan bólintott egyet.

- És miket? - kezdtem mosolyogni.

- Rengeteget mesélt arról, hogy mennyire tetszik neki a szemed, és, hogy te lehetsz neki az igazi. - mosolygott. - Mi próbáltuk a srácokkal lebeszélni róla, de aztán nem sikerült. 

- Miért? - meredtem rá döbbenten.

- Neked akartunk jót. Adam más volt, így az ereje rád szállt amikor megcsókolt. - mondta halkan 

- Milyen erő? 

- Mira..Időutazó vagy, pont mint Adam volt, csak te a jövőbe is tudsz menni..Érted ezt? Látod a jövőt.. - vigyorgott. Lélegzetem megállt egy pillanatra. 

-Hazudsz. - motyogtam 

_______________________

Ami azt illeti ebben a részben egy kicsit SOK hiba volt, mert sajnos este írtam, és reggel tettem közzé. Nem tudtam átolvasni sajnos. Néhány hibát javítottam, amint megláttam. Sajnos elvagyok havazva kicsit, mert rohanok a moziba, aztán meg lovagolni :( Tehát csak ennyi fért bele. 

8. Wolf

Csendben figyeltem a koporsót ahogyan a földbe engedik. A fekete ruhámat piszkáltam közbe. Luke szorosan fogta a derekamat, megérezte, hogy remeg a lábam. Jamiere néztem, aki édesanyja nyakába fúrta a fejét, és rázkódó vállal sírt.
- Hol van Ryan? - suttogtam közel hajolva a vörös tincsekhez a fülénél a fiúnak.
- Nem tudom. - suttogta a fülembe. Jamiere nézett, aki egy aprócska emelvényre állt.
- Édesapám volt az aki járni tanított, segített nekem elsajátítani az élethez való hozzáállást. Megmutatta azt, hogy mennyire fontos a család, és a barátok. - letörölte a könnyeit - Anya, szeretett téged. Mindennél jobban. Tudom, mert mondta..Luke, Mira, Ryan könyörgöm ne hagyjatok egyedül nélküle, mert biztos beledöglök. - ennyi vol, arcát a kezébe temette, és sírt. Remegett mindene. Luke elengedett, és elindult Jamiehez, közbenéztem, majd letettem a csokromat az immár betemetett sírra, aztán megfordultam, és lassan elindultam. Szörnyű, és nyomasztó hangulata van egy temetőnek, bármennyire is próbáljuk felfogni, hogy itt beszélhetünk elhunyt családtagjainkkal, vagy bárkivel aki az évek során elhagyott minket. Csendesen battyogtam magassarkúmban, ami nélhol szorított. Megálltam Adam sírja mellett, leültem a kő elé, melyen a neve szerepelt.
- Meghalt Jamie apukája. Tudom, hogy ha rajtad múlna egész végig Jamiet vigasztalnád. - mosolyodtam el. - Vigyáznál rá föntről? - suttogtam könnyekkel a szememben. - Sokat gondoltam arra, hogy tovább kellene lépnem. Mármint rajtad, mert olyan mintha az élet is ezt akarná. De mindig visszarántasz, bármennyire csábít Ryan. - mosolyogtam letörölve előtörő sós könnyeimet. - Szeretlek Adam, de mióta elmentél nekünk itt egyre nehezebb. Mintha nem lennék normális valami. - suttogtam mosolyogva, majd felálltam, és elindultam kifelé a temetőből. Az erdőbe mentem, hangokat hallottam, majd morgást. Hátranéztem, és ott állt a farkas, akivel valaha már egyszer találkoztam. Megnyalta a száját, majd vicsorogva elindult felém. Teljesen lefagytam amikor mellettem megjelent egy másik farkas. Szőre sötét volt, fekete, de mégis volt benne egy apró kékes árnyalat. Nyakán nyakörv féleség feszült, fogait kimutatta a másik farkasra nézve. Apróbb volt, mint a fekete támadóm, de ugyanolyan félelmetes volt. A fekete közelebb lépett, mire a mellettem lévő a nyakának esett. Úgy tépte ahogy csak tudta. Cipőmet a kezembe vettem, és futni kezdtem, úgy ahogy csak tudtam. Még nem értem ki az erdőből. mikor a földre estem egy erős test rám zuhanása miatt, fájdalom járta át a testem, majd elsötétült minden.


A homály kezdett megszűnni. A szürke, penész foltos plafont bámultam. Körülöttem ápolók sétálgattak. Fájdalom lüktetett a testemben.
- Utálom a kórházat.- suttogtam alig hallhatóan.
- Én sem kedvelem túlságosan. - hallottam az ismerős hangot. Oldalra néztem, Ryan ült az ágyam melletti kis fa széken.
- Hogy kerültem ide? És mi történt?
- Amikor megtaláltalak az erdőben láttam rajtad egy vérző harapás nyomot. Gondolom egy farkas lehetett. - mondta megvonva a vállát. - Első dolgom az volt, hogy ide hoztalak. A sebet bevarták, szóval rendben leszel. - mondta azzal az eszméletlen aranyos mosolyával.
- Anyukám? - néztem a szemébe a fiúnak
- Nem tudott idejönni.
- Miért van bekötve a kezed?
- Amikor megtaláltalak a farkas rám támadt. - mondta. Nem tetszett, az előbb abban sem volt biztos, hogy farkas harapott meg engem..Túl fáradt voltam a gondolkodáshoz. - Kérsz valamit?
- Fájdalomcsillapítót. - motyogtam, mire Ryan felállt, és kiment. Egy hangos csattanást hallottam, majd üvöltözést. Behunytam a szememet, majd az ajtó nyitódására kinyitottam. Shan levágta magát az ágyamra, és közelhajolt hozzám. Nevetve toltam el magamtól, mert a szemembe bandzsított.
- Bocs, csak megnéztem alszol-e. - mosolygott. Arcán megjelentek kedves gödröcskéi, melyeket még nem láttam ezelőtt. Szemem a kezére tévedt, melyen friss vérnyomok voltak láthatóak, észrevette, hogy figyelem, így elvette kezét, és fekete pulóvere zsebébe rejtette.
- Mi történt ? - néztem a szemébe, mire a földre nézett, kerülve a tekintetemet. - Shan! - meredtem rá, mire Luke rongyolt be az ajtómon.
- Te idióta. Komolyan képes voltál erre? - meredt Shanre.
- Valaki elmondaná mi történt? -kiabáltam
- A kis idegbeteg haverod beverte Ryan orrát, amiből most ömlik a vér mint a Niagara. - túrt a hajába idegesen Luke
- Megérdemelte. - harsant fel Shan - Megharapta Mirát! Meg is hallhatott volna, ha nincsen ott...- elhalkult, majd rám nézett, aztán Lukera. - Megtudnánk ezt máshol beszélni?


Pár héttel később

A szőnyeget piszkáltam zavaromban, miközben Jamie csendben nézegette a két csíkot a vállamon.
- Csúnya. - suttogta - Sajnálom, hogy nem tudtam bemenni hozzád. - nézett a szemembe mélyen.
- Pihenned kellett.
- De a barátnőm vagy. - motyogta, és leült elém törökülésbe a szőnyegre. - Kedvel téged Ryan.
- Ha már Ryan..Hogy van az orra?
- Shan eléggé rendesen beverte neki, de már kutya baja. -  mosolygott.
- Azt mondta Shan, hogy ő harapott meg engem. - suttogtam - De engem egy farkas harapott meg..
Barátnőm elkapta a tekintetét, direkt nem akart a szemembe nézni. titkolt valamit, de nem tudtam, hogy mit. Nem tetszett ez az egész baleset. Biztos voltam benne, hogy Ryan hazudott a farkasos sztorival kapcsolatban, de Shanben még kevésbé bízok. Azt mondta ott volt valaki, aki nem engedte, hogy megöljenek. Vagy talán valami..Talán egy másik farkas.
- Ígérd meg nekem, hogy hagyod a dolgot..Jó ? Nem akarom, hogy baromságot csinálj. - mosolygott Jamie, mire bólintottam. Nem ígérhettem meg, mert akkor a szavamon fog. Utána kellett járnom, és az egyedüli, aki a segítségemre lehetett, csak az akinek a társaságát sem kívánom, felidegesít akár egy mozdulata is, és betörte a szerelmem orrát. Csak Shanben bízhattam ebben a helyzetben.

__________________________
Sajnos rövid lett ez a rész, de remélem elnyeri a tetszéseket :D

7. Dream

Nehézkesen keltem ki az ágyból. és kinéztem az ablakomon. A nap gyönyörűen ragyogott, a fűzva levelein csillogott a reggeli harmat. Ablakom kilincsét megragadtam, majd kinyitottam. A levegő hűvös volt, de kellemes. Behunytam a szememet, és átöleltem magam. Elképzeltem, hogy milyen különleges érzés is ez, hogy hajnalban száll fel a köd, a holló nem fenyeget, és csodásan érzem magamat. Libabőrös lettem amikor kezeket éreztem a derekamon, magabiztosak voltak, de ugyanakkor gyengéden, de magabiztosan fogtak. Kinyitottam a szemem, majd lenéztem a derekamat fogó két kézre. Lassan megfordultam, és Shan szemébe néztem mélyen, közel volt hozzám, éreztem a leheletét ajkaimon, majd gyengéden megcsókolt. Erőteljesen löktem el magamtól, mire értetlenül bámult rám.
- Most észnél vagy? - meredtem rá. - Mit keresel a szobámban? Miért csókolgatsz te engem?
- Cica..Veled járok..- nézett rám szúrós tekintettel
- Az kizárt. Sohasem járnék egy olyan barommal mint te. - kiabáltam, mire lépéseket hallottam. Egy női hangot hallottam, mintha a saját hangomat hallottam volna. Odakaptam a fejem, és az ajtón belépett..Vagyis beléptem. Magamat láttam az ajtóban, persze kicsit másképp, fehérneműben állt ott, és engem nézett. Alaposan végigmértem. Zöld-kék foltok voltak rajta, és a vállán két bevart csík.
- Mi a ..- hallom Shan hangját. Csak most néztem rá úgy igazából. és láttam izmos felsőtestét. Napbarnított bőre tökéletesen passzolt az ízlésemhez. Lenéztem boxerére, majd ismét a döbbent arcára. A lány, vagyis én odajött hozzám, végigmért.
- Add a kezed Mira. - nézett rám a lány.
- Kia franc.. - kezdtem, de elkapta a kezemet.
- Rajta van a jel ? - hallottam Shan hangját. A lány a csuklómat figyelte alaposan
- Nincs..
- Mi folyik itt ? - meredtem a lányra aki kiköpött olyan volt, mint én.
- Mira, elkezdődött. - suttogta a szemembe nézve. Szemei zölden csillogtak, egyre homályosabb lett körülöttem minden.

Sikítva nyitottam ki a szememet, anyu trappolt be a szobámba, és az arcomat kezdte simogatni.
- Drágám..Semmi baj. - suttogta, miközben magához ölelt.
- Olyan furát álmodtam..- motyogtam.
- Figyelj, az egyik kis barátod lent van a kapuban, azt mondja megbeszélte veled, hogy bejöhet. - mondta suttogva - Ha szeretnéd drágám elküldöm.
Biztos voltam benne, hogy Luke, vagy esetleg Jamie.
- Bejöhet. - motyogtam, mire anyu kiment a szobámból. Magamra vettem egy rövid nadrágot, és copfba kötöttem a hajamat. Leültem az ágyamra, mikor bejött a szobámba Ryan.
- Szia. - mondtam zavartan.
- Csá. - mondta - Leülhetek?
Aprót bólintottam, mire leült mellém az ágyra. Zavartan gyűrögettem a pólóm végét, és csendben figyeltem a fiút.
- Figyelj. Jamie édesapja meghalt. Szeretné, ha majd tudnátok találkozni. Keresett már téged telefonon, de nem tudott elérni.
- Meghalt az apja? - ismételtem suttogva.
- Szerintem köze lehetett hozzá..- kezdte, de abban a pillanatban belépett Shan.
- Sziasztok csajok. - vigyorgott azzal az idegesítő mosolyával.
- Shan, kopj le. - motyogta Ryan - Mit keresel itt?
- A csajomhoz jöttem. - mondta gúnyosan a fiú, és mellém lépett. Megborzolta a fejemet, mire Ryan felállt, és kisétált a szobámból.
- Normális vagy Shan?
- Hoztam Diamirot. - mondta nyugodtan, majd a kezembe nyomott egy átlátszó dobozt. Soháig néztem, mikor megláttam benne a szőrös kis állatot.
- Ez egy pók. - suttogtam remegve.
- Mira. Tikkel a szemed. - mondta, majd elvette tőllem a pókot és elém állt.- Nem fog bántani.
- Vedd le a polód. - néztem a szemébe
- Te hülye vagy.-  nevette el magát.
- Vedd már le! - néztem rá idegesen
- Ha adsz egy jó indokot leveszem. - mondta nyugodtan.
- Furcsát álmodtam, és benne voltál, megszeretném nézni, hogy mennyire egyeznek az ott látottak. - mondtam, mire bólintott, és levette a pólóját. Teste ugyanolyan szálkás volt, mint az álmomban, csak a bőre fehérebb.
- Visszavehetem? Csak mert csorog a nyálad. - vigyogott.
- Nem igaz. De igen, vedd vissza.
Shan visszavette a pólót.
- Mit álmodtál?
- A szobámban voltál, egy boxerben. Kiakadtam, mert megcsókoltál, aztán megláttam magamat. Valami jelet kerestél rajtam, majd felébredtem. - motyogtam. Shan fintorgott, majd az ablakomhoz ment.
- A gyűrű a holló lábán van. - suttogta. - Mira, nem álmodtál. - nézett mélyen a szemembe - Utaztál.

_______________________

Köszönöm szépen a biztató szavakat Réka Molnár <3
Csak miattad írtam meg ezt a részt :)

. . .

Sziasztok. Sajnos késni fog a következő rész, mert rengeteg dolgom van :((