Gondolom már mindenki elvállalt valamit, amivel úgy volt, hogy könnyen fog menni, de elvette minden idejét..Pechemre elvállaltam, hogy megtervezem a tablót, ami könnyen menne, ha nem lenne mindenkinek más véleménye. De mindegy, mert elkészültem, de sajnos a tervezés, és ma lovaglás mellett nem volt túlzottan sok időm a kis blogocskámra, de ezzel a résszel remélem sok mindenkit kárpótolok :)
Vannak dolgok amiket akkor sem értek meg, ha nagyon összpontosítok. Ilyen például a kémia, vagy a fizika és ritkán a biosz. De most megint nem értek valamit. Valami egészen újat, valami furcsát, ugyanakkor szépet. Az erdő tele van szépséggel, de ugyanakkor halállal is. Kódolt helyekkel van tele..Apropó kódolt helyek, a biosz tanárom mondta, hogy vannak ilyenek. A démonok tudnak kódolni helyeket. Az ilyen helyeket, tárgyakat nem látja senki, el van fedve. És én már láttam ilyet. Az akasztófa az erdőben például, onnan lehet tudni, hogy a kötél lengett, ergo volt rajta valami..Amivel nem léphettem kapcsolatba, nem láthattam. Ugyanakkor az idegen farkasokról sem tudok semmi újat, ami nagyon is zavar. Persze, oké, hogy farkasok és gyilkolnak de akkor is, normál esetbe elkerült volna. Próbáltam nem figyelni a gondolataimra, és a matekra koncentrálni. Philip bá' magyarázataira a geometriáról. A formákra néztem amiket lerajzoltam a füzetembe, majd Ryanre, aki a helyén ült, és telefonozott. Egy picit lehunytam a szememet, majd az órára néztem, és szerencsére kicsengettek. Mivel biológia óránk volt kimentünk egy nem messze lévő tóhoz. Én egy fűzfa törzsének dőlve ültem. A fiúk levették pólójukat, kivétel Luke és Ryan. Luke mellettem ült, és egy könyvet olvasott, én meg a srácokat figyeltem. Az egyik fiú lefröcskölte Ryant, mire ő levette a pólóját. Felsőteste kockás volt, és .. Nem hittem a szememnek. Ryan testén véraláfutásos foltok voltak, sőt voltak olyan kisebb pöttyök is, ahol nem volt bőr, csak seb.
Vannak dolgok amiket akkor sem értek meg, ha nagyon összpontosítok. Ilyen például a kémia, vagy a fizika és ritkán a biosz. De most megint nem értek valamit. Valami egészen újat, valami furcsát, ugyanakkor szépet. Az erdő tele van szépséggel, de ugyanakkor halállal is. Kódolt helyekkel van tele..Apropó kódolt helyek, a biosz tanárom mondta, hogy vannak ilyenek. A démonok tudnak kódolni helyeket. Az ilyen helyeket, tárgyakat nem látja senki, el van fedve. És én már láttam ilyet. Az akasztófa az erdőben például, onnan lehet tudni, hogy a kötél lengett, ergo volt rajta valami..Amivel nem léphettem kapcsolatba, nem láthattam. Ugyanakkor az idegen farkasokról sem tudok semmi újat, ami nagyon is zavar. Persze, oké, hogy farkasok és gyilkolnak de akkor is, normál esetbe elkerült volna. Próbáltam nem figyelni a gondolataimra, és a matekra koncentrálni. Philip bá' magyarázataira a geometriáról. A formákra néztem amiket lerajzoltam a füzetembe, majd Ryanre, aki a helyén ült, és telefonozott. Egy picit lehunytam a szememet, majd az órára néztem, és szerencsére kicsengettek. Mivel biológia óránk volt kimentünk egy nem messze lévő tóhoz. Én egy fűzfa törzsének dőlve ültem. A fiúk levették pólójukat, kivétel Luke és Ryan. Luke mellettem ült, és egy könyvet olvasott, én meg a srácokat figyeltem. Az egyik fiú lefröcskölte Ryant, mire ő levette a pólóját. Felsőteste kockás volt, és .. Nem hittem a szememnek. Ryan testén véraláfutásos foltok voltak, sőt voltak olyan kisebb pöttyök is, ahol nem volt bőr, csak seb.
- Luke. mi van Ryannel?- néztem rá. Fel sem nézett a könyvből, csak tovább olvasott
- Ahogyan ismerem azt a szerencsétlent átesett valamin.- dünnyögte. Egy darabig a füvet piszkáltam, mikor egy kéz ért hirtelen a vállamhoz. Sikítva estem Lukenak, mikor észrevettem Shant aki felvont szemöldökkel bámult.
- Mit keresel itt?- meredtem rá hitetlenül.
- Csak szeretnélek megkérni valamire.
- Nem akarok szívességeket. - morogtam, de nem nagyon érdekelte. Leült mellém nyugodtan
- Diamiro-ra kellene vigyáznod.
- Nem fogok a hollódra vigyázni.
- Diamiro nem holló.- mondta komolyan.
- Mit kapok érte?
- Azt majd később intézzük.
- Rendben.- motyogtam, majd a fiú felállt
- Akkor holnap a sulid előtt várok. - mosolygott, majd elment. Egy darabig csak a földet bámultam, majd Ryant, aki engem figyelt, mikor összetalálkozott a tekintetünk elkapta a fejét, majd nevetve beugrott a vízbe.
***
Jamie Scott
Ajkamba haraptam, mikor megláttam Luket és Ryant felém közeledni, a földet pásztáztam, mikor éreztem, hogy magához ránt Luke. Kacagásom betöltötte az erdő melletti kis utacskát, melyen sétálgattunk, de elhallgattam, mikor a szemébe néztem. Valami baj történt, láttam a szemében.
- Mi a baj?- suttogtam alig hallhatóan.
- Mira.
- Meghalt?- csordultak ki könnyeim, mire megrázta a fejét. - Akkor?
- A holló sráccal kavar.. - motyogta Ryan a földet rugdosva.
- És?
- Ő nem hoz rá jót J..- nézett a szemembe Luke. Elmosolyodtam a becenevem hallatára.
- És? Ryan sem. - mondtam mosolyogva, és átkaroltam a nyakát.
- Ez nem igaz. - morogta Ryan, de kicsit sem zavart.
- Megakartad ölni! - meredt rá Luke
- Csak játszottam vele..- vigyorgott. Megforgattam a szemem, ez jellemző volt rájuk.
- Majd beszélek Mirával. - ígértem meg, mire megkaptam azt amire vágytam. Luke ajkai és az enyém találkozását. Csókjába beleszédültem, majd elengedtem, és a szemébe néztem- Meg kell keresnünk a holló srácot..
Csendben sétáltam hazafelé, majd mikor elértem a házunkat akkor láttam meg a kerítésnek dőlve a fiút.
- Mit akarsz? - álltam meg.
- Azt hittem okosabb vagy ennél Jamie.. - vigyorgott gúnyosan közellépett hozzám, majd az arcomhoz ért. Ekkor magam elött láttam..Mirát, egy erdőben, az avaron lépkedett, és keresett valakit, vagy valamit. Mögötte egy farkas ballagott.. A fiú elvette rólam a kezét.- Remélem megértetted..- motyogta, majd egy erős fájdalmat éreztem a fejemen, majd minden elsötétült.
Mikor kinyitottam a szememet az ágyamban feküdtem, anyu pedig a fejemet simogatta.
- Jól vagy drágám? - hangja rekedtes volt, és lágy..Mint mindig.
- Igen..- motyogtam
- Beszélnünk kell Jamie..- suttogta. a kezében egy használt zsebkendőt szorongatott, szemei táskásak voltak.
- Mi a baj?
- Apád..- suttogta. Nekem ennyi elég volt, kitört belőlem a sírás.
- Mit keresel itt?- meredtem rá hitetlenül.
- Csak szeretnélek megkérni valamire.
- Nem akarok szívességeket. - morogtam, de nem nagyon érdekelte. Leült mellém nyugodtan
- Diamiro-ra kellene vigyáznod.
- Nem fogok a hollódra vigyázni.
- Diamiro nem holló.- mondta komolyan.
- Mit kapok érte?
- Azt majd később intézzük.
- Rendben.- motyogtam, majd a fiú felállt
- Akkor holnap a sulid előtt várok. - mosolygott, majd elment. Egy darabig csak a földet bámultam, majd Ryant, aki engem figyelt, mikor összetalálkozott a tekintetünk elkapta a fejét, majd nevetve beugrott a vízbe.
***
Jamie Scott
Ajkamba haraptam, mikor megláttam Luket és Ryant felém közeledni, a földet pásztáztam, mikor éreztem, hogy magához ránt Luke. Kacagásom betöltötte az erdő melletti kis utacskát, melyen sétálgattunk, de elhallgattam, mikor a szemébe néztem. Valami baj történt, láttam a szemében.
- Mi a baj?- suttogtam alig hallhatóan.
- Mira.
- Meghalt?- csordultak ki könnyeim, mire megrázta a fejét. - Akkor?
- A holló sráccal kavar.. - motyogta Ryan a földet rugdosva.
- És?
- Ő nem hoz rá jót J..- nézett a szemembe Luke. Elmosolyodtam a becenevem hallatára.
- És? Ryan sem. - mondtam mosolyogva, és átkaroltam a nyakát.
- Ez nem igaz. - morogta Ryan, de kicsit sem zavart.
- Megakartad ölni! - meredt rá Luke
- Csak játszottam vele..- vigyorgott. Megforgattam a szemem, ez jellemző volt rájuk.
- Majd beszélek Mirával. - ígértem meg, mire megkaptam azt amire vágytam. Luke ajkai és az enyém találkozását. Csókjába beleszédültem, majd elengedtem, és a szemébe néztem- Meg kell keresnünk a holló srácot..
Csendben sétáltam hazafelé, majd mikor elértem a házunkat akkor láttam meg a kerítésnek dőlve a fiút.
- Mit akarsz? - álltam meg.
- Azt hittem okosabb vagy ennél Jamie.. - vigyorgott gúnyosan közellépett hozzám, majd az arcomhoz ért. Ekkor magam elött láttam..Mirát, egy erdőben, az avaron lépkedett, és keresett valakit, vagy valamit. Mögötte egy farkas ballagott.. A fiú elvette rólam a kezét.- Remélem megértetted..- motyogta, majd egy erős fájdalmat éreztem a fejemen, majd minden elsötétült.
Mikor kinyitottam a szememet az ágyamban feküdtem, anyu pedig a fejemet simogatta.
- Jól vagy drágám? - hangja rekedtes volt, és lágy..Mint mindig.
- Igen..- motyogtam
- Beszélnünk kell Jamie..- suttogta. a kezében egy használt zsebkendőt szorongatott, szemei táskásak voltak.
- Mi a baj?
- Apád..- suttogta. Nekem ennyi elég volt, kitört belőlem a sírás.
