12. Love

A szuszogása megnyugtatott simogatása közben. Úgy éreztem, hogy minden a legnagyobb rendben van, nem érdekelt az este, sem az, hogy talán megbánom pár perce, hogy mit tettem. Testünk immár nem volt izzadt, már csak pihentünk. Csak pár perce keltem fel, de emlékképek még mindig pörögnek a fejemben, ahogyan megcsókolt, ahogyan egyre több ruhadarabtól szabadultunk meg, és hevesen nyomott a falhoz. Gyengéd, de erőteljes fogása.. Lélegzésem akaratlanul is felgyorsul egy cseppet, behunyom a szemem és végigsimítok ajkaimon, miközben csókjaira gondolok, amik elhalmozták a testemet. Végtagjaim sajogtak, de most nem nagyon foglalkoztam vele, mélyen beszívtam az illatát, és kinyitottam a szemem.
- Megbántad? - hallottam a hangját, amire elmosolyodtam.
- Nem..Te?
- Még nem vagyok elég józan a válaszhoz. - suttogta. Hangján hallottam, hogy mosolyog, így én is elmosolyodtam.
- Tudod, nem gondoltam volna arra, hogy részegen vesztem el a szüzességem. - suttogtam halkan, kicsit rekedtesen.
- Én sem néztem volna ki belőled Mira. - mondta, majd gyengéden legurított magáról, majd felült, és a hajába túrt.
- Szexi a kockás felsőtested Ryan. - kuncogtam halkan, mire megfordult, és nevetve mászott rám. Nem feszengtem alatta, az este folyamán többször is voltunk ebben a helyzetben. Vigyorogva nézett a szemembe, majd hosszasan megcsókolt. Gondolatok pörögtek a fejemben, majd elengedett, és felállt. Gyorsan bement a szobájából nyíló fürdőbe, míg én felöltöztem. Boldogan néztem a tükörbe, biztos voltam benne, hogy ez a világ legjobb döntése volt.

***
- Ez nem így működik Mira! - üvöltött rám, majd megragadta a karomat - Mit gondoltál, hogy odaadod magadat egy éjszakára egy kutyának ? - fintorgott Shan. Nagyot nyeltem, sejtettem, hogy a naplómba nem a leghelyesebb leírni mindent..
Shan arcvonásai picit ellágyultak, mikor a szemembe nézett mélyen, és valószínűleg látta, ahogyan könnyeim gyűlnek.
- Azt hittem együtt maradunk, hogy nem csak egy éjszakára kellek neki Shan. - suttogtam a szemébe nézve - Azt hittem szeret.
- De amint látod nem, mert ma megint valaki mást vitt az ágyába. - mondta egy kis gúnnyal a hangjában, majd közel hajolt hozzám. Behunytam a szemem, majd éreztem ahogyan eltávolodik tőlem
- Kutyaszagod van Mira
- Bocs..-  motyogtam sértetten.Shan szemében még sohasem láttam olyat mint most, nem tudtam, hogy mit jelenthet..- Ígérem, többet nem fordul elő
- Én csak egy barátod vagyok, nem a férjed Miranda! Kopj le! - morogta, majd kiviharzott a szobámból. Összerezzentem amikor meghallottam az ajtó becsapódását. Nehezemre esett megmozdulni, nem az iszonyatos fájdalom miatt, hanem a sírógörcs miatt, ami hirtelen előtört belőlem.
Ryan miután felöltözött közölte, hogy mennem kellene, majd kitett a házából. Erős alkohol szagom volt, mivel eléggé sokat ittam az előző este, ráadásul valaki leöntött vele. Nem emlékszem az este minden részletére, de tudom, hogy megbántam, hogy életem legnagyobb hibája volt hagyni, hogy a magáévá tegyen. . . hogy elvegye a szüzességemet, és csak az izzadt, fáradt tekintetére emlékezzek Teljesen kimaradt, hogy hogyan jutottam alkoholhoz.. De ahogyan mélyebben elgondolkoztam elmosolyodtam, mert megláttam az ablakban ülő hollót.
- Szia Shadow. - vigyorogtam, majd hirtelen elindult felém gyorsan, csattogva szárnyaival. Vártam, hogy kivájja a mihaszna szemeimet, de nem tette..

Nem hallottam hangokat, csak a fenyő illatát éreztem. Óvatosan kinyitottam a szememet, majd megláttam a hollót aki előttem változott farkassá. A nyakán nyakörv feszült.
- Te mentettél meg. -suttogtam, majd közbenéztem. Avarban feküdtem, egy fenyőerdőben. Lassan felálltam, és elindultam a farkas szorosan mellettem jött. - tudsz beszélni ? -néztem rá méregetve, de még csak rám sem nézett.  Egy barlangba mentünk, ahol egy nő nézett rám. Haja ősz volt, de hosszú.
- Mira? - suttogta, mire bólintottam. - Annyi ideje vártam rád gyermekem. - suttogta mosolyogva, majd a kezembe nyomott egy medált.

- Szóval a nagyapám még él, és egy redőben vár arra, hogy valaki megmentse.. - próbáltam felfogni - És ez a farkas a szellemem.
- A farkas azért van, hogy vigyázzon rád. három lénnyé tud átváltozni, ő maga irányítja, hogy mikor éppen mi szeretne lenni. - mosolygott az öregasszony.
- Shan tud ezekről? - suttogtam
- Pár héttel azelött, hogy a városba jött meglátogattad a jövőből, és elmondtál neki mindent. - mondta. Nem tudtam feldolgozni a szavait.. Nehezemre estek a szavak, a mondatok kialakítása.

_________________________

Sajnos nagyon rövid lett ez a rész, de nézzétek el kérlek nekem, mert új blogon dolgozok. 
Sajnos a táborom is közbeszólt, na meg minden amit csak el lehet képzelni :)

11. Truth

Arra keltem, hogy valaki bökdösi a bordám. Kinyitottam a szememet, kire Shant láttam magam elött.
- Hogy kerülsz te ide? - suttogtam felülve.
- Azt mondtad, hogy érdekel, hogy mi történt a baleset napján. Még mindig megakarod tudni az igazat?
- Igen. Elmondod?
- Nem. Megmutatom. - nézett rám komolyan. Leült mellém az ágyamra, majd megfogta a kezemet.- Gondolj arra az időpontra, és csukd be a szemedet. - suttogta. Behunytam a szememet és megtettem. A testemet különös vibrálás járta át, a kezem forró lett ott ahol Shan fogott, majd éreztem a fenyő illatát.
- Nyisd ki..- suttogta. Kinyitottam a szememet, majd körbenéztem. Az erdőben ültünk az avarban, egymás kezét fogva. Én egy pizsamában, ő meg átlagos ruhában.
- Te egyártalán szoktál aludni? - néztem végig rajta, mire gödröcskéi megint megjelentek arcán.
- Szoktam, de csak miután elfáradtam. - mosolygott, majd felált, így magával húzott. Elengedte az egyik kezemet, de a másikat szorosabban fogta. - Nem engedhetlek el, mert ha visszamész a jelenbe akkor itt ragadok.- suttogta, majd egy bokorba húzott. Legugoltunk, majd megláttam magamat. Futottam, aztán rámugrott a fekete farkas, és a vállamba harapott. Megláttam Shant, kicsit messzebb. A fekete farkast ismét tépni kezdte a nyakörves. Erősen az első lábába harapott, amiből ömlött a vér. Szorosabban fogtam a fiú kezét, és pot ekkor elindult a farkasok felé a másik Shan. Az ölébe vett, majd a farkasokat figyelte. A fekete vicsorgott rá, de a kékes Shan mellé állt morogva. A fekete hírtelen ember lett, a kezére szorította a másik kezét..Felismertem..Ryan volt az.
- Add ide a lányt..- suttogta Ryan, mire Shan nem túl szép szavakkal elküldte egy másik tájra. - Nekem kell bevinnem a kórházba Shan, ha nem én teszem levadásznak.
- Leszarom..Dögölj csak meg. - vigyorgott gúnyosan - Amúgy sem kellesz az életébe.
- Add már ide.
- Megharaptad, majdnem megölted.. Nem adom oda. - motyogta, miközben az eszméletlen önmagamat magához szorította. - Rendben, beviheted, de ezt nem úszod meg ennyivel. Szólok a rokonainak. - mondta, majd átadott Ryanna, aki elindult velem, a farkas követni kezdte Ryant tisztes távolságból, majd Shan is eltűnt.
- És utána betörted az orrát.. Ugye? - mosolyogtam Shanre, aki szorosabban fogta a kezem, és bólintott. - Szóval..Ryan egy vérfarkas?
- Igen. Luke is az, és Jamie pedig boszorkány. - mondta a szemembe nézve
- Ne kamuz. - harsantam fel.

10. A drop of happiness

Felcsillant a szemem amikor felébresztett a csengő, boldogan öltöztem át, és fésülködtem meg, majd megmosakodtam. Vigyorogva rohantam le a konyhába ahol apu Shannel beszélgetett. Shan fájdalmasan vette tudomásul, hogy elkészültem, és ,hogy elkezdődött az a nap amit utálni fog örökkön örökké.
- Mehetünk vásárolni? - vigyorogtam direkt kis gúnnyal a hangomban. Shan kezet fogott apámmal, majd a nadrágjába rejtette a kezeit.

Lassan sétáltunk az utcán, közben az járt a fejemben, hogy Shan mennyire utálhatja saját ígéretét, amit ugyanis megfogadott. Aznap amikor Jamie nekem esett a vádjaival, hogy szépen szólva odaadtam a testemet Shannek egy éjszakára, és sikerült álomba sírnom magamat. Az egész iskola biztos benne, hogy ez történt, ugyanis a drága VOLT barátnőm ezt terjeszti. Így amikor borzalmasan sokat sírtam Adam sírjára borulva, és egyszer meglátta Shan elhalmozott mindenféle ígéretekkel. Például, ha abbahagyom a sírást elvisz engem egy másik helyre vásárolni., persze természetesen ez a mondat rögtön bevésődött a fejembe, és éltem is a lehetőséggel tegnap amikor közöltem, hogy megyünk vásárolni.

Egy idő után megállt, és megállt velem szembe, mélyen nézett a szemembe csillogószemeivel.
- Add a kezed.- mondta kissé flegmán, amire muszáj volt felnevetnem. A kezemet odanyújtottam, mire az egyik kezével megfogta. Érintése meleg volt, ami nem tagadom, jól esett.
- Csukd be a szemedet.
- Nem..
- Miranda Christina Kyle! - mordult rám. Nem lepődtem meg, hogy tudja a középső nevem, ugyanis Shan már több különös dologról is tudott, ami nekünk itt akóknak titok. Behunytam a szememet, gyomrom görcsbe rándult, biztos voltam benne, hogy megcsókol..De nem éreztem ajkait a számon, csak egyre több hangot hallottam.
- Kinyithatod. - hallottam, mire eleget tettem kérésének, és egy hatalmas bevásárlóközpontban találtam magam az ő kezét fogva. Félénken nézett rám, mintha biztos lenne benne, hogy a nyakának esek..Szemeit a földre szegezte. - Utálod? - suttogta.
Körbenéztem, az áruház fehér volt belülről, emberek cikáztak a kirakatok között. A padlóban láttam magam annyira tiszta volt. Nem tudtam, hogy csinálta, de nem is akartam tudni..Így olyan különleges volt..
Mosolyogva megöleltem, közel hajoltam a füléhez
- Imádom..Ez..Csodálatos. - mosolyogtam elhúzódva, így a szemébe nézve. Szemei felragyogtak, mint az óvodás arca, mikor egy zsáknyi cukrot és csokit adnak a kezébe.
- Köszönöm. - mosolygott - Most viszont azonnal engedj el.
Nevetve elengedtem, majd elindultunk. Megálltam az egyik kirakat előtt. egy csodálatos nyári ruhát láttam
- Próbált fel. - suttogta a fiú
- Nem...Kicsi lenne rám..- motyogtam, mire felnevetett
- Mira, neked próbababa alakod van..
- Az milyen?
- Karcsú vagy, nem túl alacsony, kis mellekkel. - mondta nyugodtan, első dolgom az volt, hogy a vállába bokszoltam, mire nevetett.
- Nem is kicsik a melleim.. - motyogtam
- Gyere. - vigyorgott, majd a csuklómat fogva bevitt magával a boltba. Egy próbababa mellé állított. -Egy magasak vagytok. A lábad, a kezed, a csípőd ugyanolyan vékony. - mondta, majd egy hihetetlen gyors mozdulattal megfogta a próbababa, majd az én mellemet. Teljesen lefagytam, majd levette a kezét- Jó, a tiéd nagyobb, de nem olyan nagyon sokkal. - mondta. Ott volt a képén az az idegesítő mosoly..Az a letörölhetetlen vigyor..Állkapcsa megfeszült mikor megütöttem az arcát a tenyeremmel.
- Ha még egyszer megütsz levágom a kezed. - nézett komolyan a szemembe
- Ha még egyszer letapizol írásbeli, vagy szóbeli engedély nélkül, ami tőlem van, megfosztalak attól a dologtól ami férfivé tesz Shan. - morogtam rá idegesen.
- Megbeszéltük. - mondta komolyan bólintva. Eltávolodtunk a faltól, aminek idő közbe odanyomott. Kimentünk a boltból, és lassan sétáltunk egymás mellett. A csend szinte marta a torkomat, a padlót néztem addig amíg észre nem vettem egy világosbarna lányt tőllünk néhány méterre. Egy vörös testresimuló ruhában állt, lábán vörös magassarkú volt, ugyanolyan színű mint amilyen a rózs az ajkain. Shant figyelte, és engem..
- Shan, ugye volt szó a barátnődről.. - motyogtam - Lehetséges, hogy ő az előttünk? - suttogtam, mire Shan felnézett. mosoly jelent meg az arcán, és gyors léptekkel ment a lányhoz. Szorosan fogta, miközben megcsókolta. Elkaptam a tekintetem és egy sport boltot kezdtem nézni, mintha annyira érdekes lenne a kinézete..
- Szeretlek..- hallottam a lány hangját, odakaptam a fejem, de ismét csókolóztak, így ismét a sport boltot pásztáztam.
- Figyi, Mira.. Nem gond, ha egy 30 perc múlva találkozunk ugyanitt? - nézett a szemembe Shan. Ajkai átvették a lány rúzsa kis árnyalatát.
- Rendben, addig majd elfoglalom magam egy vadidegen helyen szervkereskedők között, meg minden.. - motyogtam, mire mosolyogva megköszönte. Szemforgatva hagytam ott őket, majd beültem az egyik emeleten lévő Starbuckba és rendeltem egy kávét. Lassan ittam, miközben a telefonomat nyomkodtam.

Lassan egyre több testrészemet járta át a düh, hogy életemben először hagytak valahol, nem törődve a nekem ismeretlen környezettel. Körülöttem szerelmesek kávézgatnak, illetve néhány barátnő van egy asztalnál, egyedül én vagyok a nagy senki társaságában. Behunyom a szememet lassan, és bele gondolok, hogy mi lenne, ha most Shan helyett Adam jött volna velem. Nagy valószínűséggel nevetnénk..
Belegondolok, hogy milyen érzés is volt Adammel az a néhány nap amikor csak ketten voltunk. A szobájában feküdtem a szőnyegen, miközben gitározott.
Megrázom a fejem, hogy vége legyen a gondolatoknak a fejemben. melyek könnyeket csalnak elő. Furcsa volt Shan világa, mindenki színes ruhákban volt, nevettek..Ami valljuk be a mi városunkban ilyen nincs túl sűrűn. A velem egykorúk nevetve beszélgettek, majd felálltam, kidobtam a műanyag poharamat, amin a nevem szerepet, és elindultam. A cikázó emberek között sétáltam, miközben kerestem a megbeszélt helyet.

***
- Soha többet nem megyek veled sehova! - üvöltöttem a szemébe nézve. Ismét az erdőben voltunk, csak most Shan házánál ahova kedvesen beinvitált, de vadul visszautasítottam. - Egy hülye dög vagy, aki nem törődik mások érzéseivel. - üvöltöttem, majd megfordultam és könnyekkel a szememben indultam az erdő mélye felé.
- Nem mondtad, hogy nem jó neked.. Szóval jobb, ha kussolsz. - hallottam a hangját. Nem mondtam, mert nem akartam tahó lenni..De ezt ő nem értheti..Futni kezdek, majd egy hatalmas fa alatt lefekszem, és figyelem a lombját, majd a halk rezdülés felé kapom a fejemet, és meglátom a farkast, akin a nyakörv feszül. Nyugodtan sétál hozzám, majd lefekszik töllem pár méterre. Engem figyelt, de tudom, hogy nem akar bántani. Az eszem azt mondja, hogy fuss, de nm akarok mozdulni. Múltok is megvédett, nem akar bántani..
- bárcsak tudnám, hogy ki vagy..- suttogtam a szemébe nézve, mire a földre tette fejét, és behunyta a szemét.A nyakörve ismerős volt. Olyan volt mint a gyűrűm amit elvitt a holló, de lehetetlennek nyilvánítottam, hogy hirtelen nyakörv lett belőle.