10. A drop of happiness

Felcsillant a szemem amikor felébresztett a csengő, boldogan öltöztem át, és fésülködtem meg, majd megmosakodtam. Vigyorogva rohantam le a konyhába ahol apu Shannel beszélgetett. Shan fájdalmasan vette tudomásul, hogy elkészültem, és ,hogy elkezdődött az a nap amit utálni fog örökkön örökké.
- Mehetünk vásárolni? - vigyorogtam direkt kis gúnnyal a hangomban. Shan kezet fogott apámmal, majd a nadrágjába rejtette a kezeit.

Lassan sétáltunk az utcán, közben az járt a fejemben, hogy Shan mennyire utálhatja saját ígéretét, amit ugyanis megfogadott. Aznap amikor Jamie nekem esett a vádjaival, hogy szépen szólva odaadtam a testemet Shannek egy éjszakára, és sikerült álomba sírnom magamat. Az egész iskola biztos benne, hogy ez történt, ugyanis a drága VOLT barátnőm ezt terjeszti. Így amikor borzalmasan sokat sírtam Adam sírjára borulva, és egyszer meglátta Shan elhalmozott mindenféle ígéretekkel. Például, ha abbahagyom a sírást elvisz engem egy másik helyre vásárolni., persze természetesen ez a mondat rögtön bevésődött a fejembe, és éltem is a lehetőséggel tegnap amikor közöltem, hogy megyünk vásárolni.

Egy idő után megállt, és megállt velem szembe, mélyen nézett a szemembe csillogószemeivel.
- Add a kezed.- mondta kissé flegmán, amire muszáj volt felnevetnem. A kezemet odanyújtottam, mire az egyik kezével megfogta. Érintése meleg volt, ami nem tagadom, jól esett.
- Csukd be a szemedet.
- Nem..
- Miranda Christina Kyle! - mordult rám. Nem lepődtem meg, hogy tudja a középső nevem, ugyanis Shan már több különös dologról is tudott, ami nekünk itt akóknak titok. Behunytam a szememet, gyomrom görcsbe rándult, biztos voltam benne, hogy megcsókol..De nem éreztem ajkait a számon, csak egyre több hangot hallottam.
- Kinyithatod. - hallottam, mire eleget tettem kérésének, és egy hatalmas bevásárlóközpontban találtam magam az ő kezét fogva. Félénken nézett rám, mintha biztos lenne benne, hogy a nyakának esek..Szemeit a földre szegezte. - Utálod? - suttogta.
Körbenéztem, az áruház fehér volt belülről, emberek cikáztak a kirakatok között. A padlóban láttam magam annyira tiszta volt. Nem tudtam, hogy csinálta, de nem is akartam tudni..Így olyan különleges volt..
Mosolyogva megöleltem, közel hajoltam a füléhez
- Imádom..Ez..Csodálatos. - mosolyogtam elhúzódva, így a szemébe nézve. Szemei felragyogtak, mint az óvodás arca, mikor egy zsáknyi cukrot és csokit adnak a kezébe.
- Köszönöm. - mosolygott - Most viszont azonnal engedj el.
Nevetve elengedtem, majd elindultunk. Megálltam az egyik kirakat előtt. egy csodálatos nyári ruhát láttam
- Próbált fel. - suttogta a fiú
- Nem...Kicsi lenne rám..- motyogtam, mire felnevetett
- Mira, neked próbababa alakod van..
- Az milyen?
- Karcsú vagy, nem túl alacsony, kis mellekkel. - mondta nyugodtan, első dolgom az volt, hogy a vállába bokszoltam, mire nevetett.
- Nem is kicsik a melleim.. - motyogtam
- Gyere. - vigyorgott, majd a csuklómat fogva bevitt magával a boltba. Egy próbababa mellé állított. -Egy magasak vagytok. A lábad, a kezed, a csípőd ugyanolyan vékony. - mondta, majd egy hihetetlen gyors mozdulattal megfogta a próbababa, majd az én mellemet. Teljesen lefagytam, majd levette a kezét- Jó, a tiéd nagyobb, de nem olyan nagyon sokkal. - mondta. Ott volt a képén az az idegesítő mosoly..Az a letörölhetetlen vigyor..Állkapcsa megfeszült mikor megütöttem az arcát a tenyeremmel.
- Ha még egyszer megütsz levágom a kezed. - nézett komolyan a szemembe
- Ha még egyszer letapizol írásbeli, vagy szóbeli engedély nélkül, ami tőlem van, megfosztalak attól a dologtól ami férfivé tesz Shan. - morogtam rá idegesen.
- Megbeszéltük. - mondta komolyan bólintva. Eltávolodtunk a faltól, aminek idő közbe odanyomott. Kimentünk a boltból, és lassan sétáltunk egymás mellett. A csend szinte marta a torkomat, a padlót néztem addig amíg észre nem vettem egy világosbarna lányt tőllünk néhány méterre. Egy vörös testresimuló ruhában állt, lábán vörös magassarkú volt, ugyanolyan színű mint amilyen a rózs az ajkain. Shant figyelte, és engem..
- Shan, ugye volt szó a barátnődről.. - motyogtam - Lehetséges, hogy ő az előttünk? - suttogtam, mire Shan felnézett. mosoly jelent meg az arcán, és gyors léptekkel ment a lányhoz. Szorosan fogta, miközben megcsókolta. Elkaptam a tekintetem és egy sport boltot kezdtem nézni, mintha annyira érdekes lenne a kinézete..
- Szeretlek..- hallottam a lány hangját, odakaptam a fejem, de ismét csókolóztak, így ismét a sport boltot pásztáztam.
- Figyi, Mira.. Nem gond, ha egy 30 perc múlva találkozunk ugyanitt? - nézett a szemembe Shan. Ajkai átvették a lány rúzsa kis árnyalatát.
- Rendben, addig majd elfoglalom magam egy vadidegen helyen szervkereskedők között, meg minden.. - motyogtam, mire mosolyogva megköszönte. Szemforgatva hagytam ott őket, majd beültem az egyik emeleten lévő Starbuckba és rendeltem egy kávét. Lassan ittam, miközben a telefonomat nyomkodtam.

Lassan egyre több testrészemet járta át a düh, hogy életemben először hagytak valahol, nem törődve a nekem ismeretlen környezettel. Körülöttem szerelmesek kávézgatnak, illetve néhány barátnő van egy asztalnál, egyedül én vagyok a nagy senki társaságában. Behunyom a szememet lassan, és bele gondolok, hogy mi lenne, ha most Shan helyett Adam jött volna velem. Nagy valószínűséggel nevetnénk..
Belegondolok, hogy milyen érzés is volt Adammel az a néhány nap amikor csak ketten voltunk. A szobájában feküdtem a szőnyegen, miközben gitározott.
Megrázom a fejem, hogy vége legyen a gondolatoknak a fejemben. melyek könnyeket csalnak elő. Furcsa volt Shan világa, mindenki színes ruhákban volt, nevettek..Ami valljuk be a mi városunkban ilyen nincs túl sűrűn. A velem egykorúk nevetve beszélgettek, majd felálltam, kidobtam a műanyag poharamat, amin a nevem szerepet, és elindultam. A cikázó emberek között sétáltam, miközben kerestem a megbeszélt helyet.

***
- Soha többet nem megyek veled sehova! - üvöltöttem a szemébe nézve. Ismét az erdőben voltunk, csak most Shan házánál ahova kedvesen beinvitált, de vadul visszautasítottam. - Egy hülye dög vagy, aki nem törődik mások érzéseivel. - üvöltöttem, majd megfordultam és könnyekkel a szememben indultam az erdő mélye felé.
- Nem mondtad, hogy nem jó neked.. Szóval jobb, ha kussolsz. - hallottam a hangját. Nem mondtam, mert nem akartam tahó lenni..De ezt ő nem értheti..Futni kezdek, majd egy hatalmas fa alatt lefekszem, és figyelem a lombját, majd a halk rezdülés felé kapom a fejemet, és meglátom a farkast, akin a nyakörv feszül. Nyugodtan sétál hozzám, majd lefekszik töllem pár méterre. Engem figyelt, de tudom, hogy nem akar bántani. Az eszem azt mondja, hogy fuss, de nm akarok mozdulni. Múltok is megvédett, nem akar bántani..
- bárcsak tudnám, hogy ki vagy..- suttogtam a szemébe nézve, mire a földre tette fejét, és behunyta a szemét.A nyakörve ismerős volt. Olyan volt mint a gyűrűm amit elvitt a holló, de lehetetlennek nyilvánítottam, hogy hirtelen nyakörv lett belőle.