1. fejezet

Dream Shadow

Minden a furcsa halálesetekkel kezdődött, és a hollók rohamos tömegével.
A városunk nem mondható átlagosnak, mindenki elkerűl minket, és jól is teszik.
De mi, akik évezredek óta itt élünk, már nem tudunk hova menekülni, ez a furcsa kis világ magáévá tesz egy idő után. A halál, és az öngyilkosság lassacskán átlagos lesz, és megszokod, hogy ha veszel egy kisállatot egy órán belül megdöglik..Mert nálunk a NEM normális is normális. Ha menekülni akarsz, hát nem tudsz, vagyis csak egy út van : A halál.
Igen, a halál, ami lassan felemészt mindenkit.
Én már itt születtem, és még élek, szerintem aránylak eléggé jó állapotban is vagyok, hisz az őseim rohamos ideje itt születnek, és itt halnak meg. Na mindegy, a lényeg annyi, hogy mindent láttam már, de tényleg..Mindent ! Az előző hólapban egy kéz rántotta le a föld alá a postást. És vele együtt a levelemet.. Szuper, ugye?!?  És, még a fekete hajam nem őszűlt meg a sok megpróbáltatástól. Ja, tényleg, én is furcsa vagyok, mint itt mindenki. A hajam koromfekete, hogyha napfényben nézik meg alaposan, akkor sötétkék árnyalata van..Legalábbis anyám ezt mondta. A szemem meg van, hogy kék, és néha aranybarna..Hogy mikor milyen? Az időjárástól függ. Ha kék: Rossz az idő, az aranybarna meg magától érthetödő. A jó filmek jó pár évvel a befutásuk után jönnek el a mi mozinkba. Apropó mozi: A legtöbb haláleset helye, de persze, mint minden 17- éves én is néha egy-egy filmért megkockáztatom az életemet, és beülök pár filmre.
Szóval, ha erre jártok forduljatok meg! Nyugi, ez nem azért van, mert nálunk vannak a leghelyesebb pasik, mert elhihetitek nekem a legtöbb már felakasztotta magát. De komolyan, ne tegyétek be a lábatokat a fekete óriási vaskapun, mert innen nincsen menekvés..Ez maga az ördög kertje.